Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Falikárpit - Kadmosz története

  • Leltári szám:

    11234

  • Gyűjtemény:

    Textil- és viseletgyűjtemény

  • Alkotó:

    Mattens, Hans / műhelye

  • Készítés ideje:

    16. SZÁZAD 4. NEGYEDE

  • Készítés helye:
  • Anyag:
  • Technika:
  • Méretek:

    magasság: 336 cm
    szélesség: 528 cm

A nagyméretű, részletgazdag kompozíció figuráit és motívumait szemügyre véve egy hátborzongató, "horrorisztikus" történet bontakozik ki előttünk. Ezt a csodás elemekben bővelkedő, kalandos históriát a klasszikus mitológia legismertebb "kézikönyve", Ovidius Átváltozások című verses eposza beszéli el a legrészletesebben. E mű harmadik "könyvében" lép színre a mitikus héroszok egyike, Kadmosz - Fönícia királyának, Aegenornak a fia -, akinek olümposzi, azaz isteni küldetése van: ő lesz a görögországi Théba városának alapítója. Ám mielőtt e tettét véghezvinné, bizonyítania kell elhivatottságát és alkalmasságát: le kell győznie az ártó, gonosz démonokat, hogy Théba a civilizált városlakók otthona, a béke szigete legyen. Ezeket a pusztító veszedelmeket testesíti meg az a sárkány alakú, visszataszító fenevad, amelynek Kadmosz társai korábban áldozatul estek. A mitikus hős azonban szembeszáll vele, és diadalt arat: gerelyét a "sárkány torkába taszítja, … és nyakát odaszegzi a lándzsa a tölgyhöz". Az ovidiusi történet e részletét illusztrálja a falkárpit bal oldalának hangsúlyos motívuma.

Miután teljesítette hősi küldetését, majd bölcs útmutatást, égi sugallatot követve földbe vetette a legyőzött sárkány fogait, Kadmosz újabb, baljós fejleménnyel szembesül. Fegyveres, sisakos harcosok "kelnek ki" a földből - megannyi sárkányfog-vetemény -, s vívnak egymással öldöklő küzdelmet. Kadmosz önmérsékletet tanúsít, távol tartja magát e "testvérharctól", amelyet mindössze öten élnek túl; ők lesznek - miután szövetségre léptek egymással - a harcedzett spártaiak mitikus ősei. A történetnek ezek a későbbi mozzanatai elevenednek meg a falkárpit jobb oldalán, ahol ugyancsak hősünk a főszereplő. Nyugodt, méltóságteljes testtartásban áll előttünk, hátat fordítva a küzdőknek, mintha földön túli sugallatra összpontosítana. Csakugyan, égi látomásként, felhőktől övezve az Olümposz istenasszonya, Pallasz Athéné jelenik meg a hős felett, mint az isteni bölcsesség megszemélyesítője. Kadmosz pártfogója ő, akinek oltalma alatt felépül majd a falakkal, kapukkal övezett város, Théba városa, amelynek ideálképe a falkárpit jobb felső részén látható.

Bizonyosnak tűnik, hogy kora textilművészetének e pompás alkotása valamely főúri kastély, vagy egy impozáns városi palota dísztermének berendezéséhez tartozott eredetileg. Ennek a megrendelő által kijelölt eredeti helyszínnek a meghatározásához a kárpit Magyarországra kerülésének időpontja és körülményei adnak némi támpontot. Írott források tanúsítják, hogy a 19. század utolsó évtizedében a falkárpit gazdát cserélt; akkori új tulajdonosa, báró Lipthay Béla, mint Carlo Morosini egykori velencei műgyűjteményének nagy értékű, pazar darabját vásárolta meg és szállíttatta Budapestre.

A Morosini-gyűjtemény 1894. évi aukciós katalógusának tanúsága szerint a Kadmosz történetét bemutató falkárpit egykor a
velencei Morosini-palotát, feltehetően annak fogadótermét díszítette (ld. itt, Nr. 573.).

Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 30. (Szilágyi András)

László Emőke: Ovidius Átváltozások című műve alapján készült 16-17. századi kárpitok a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Kárpit 2. Átváltozások. A szövött kárpit művészete egykor és ma., , 24-33.

Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - textil 2.

Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 133.

Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 139.

Szerk.: Voit Pál: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 376., 8. kép

László Emőke: Flamand és francia kárpitok Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 1980. - Nr. 11.

Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1979. - p. 292.

Tapisseries anciennes des 16e, 17e et 18e siecles, provenant du Musée des arts décoratifs de Budapest. Musée des arts decoratifs, Lausanne, 1969. - Nr. 12.

Csernyánszky Mária: Flandrische Tapisserien im Voralberger Landesmuseum. Jahrbuch Vorarlberger Landesmuseums-Verein., 1968/69, 26-38.

Csernyánszky Mária: Falikárpitok az Iparművészeti Múzeumban. Művészet., 4. (1963) 6. sz.,

Szerk.: Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei - az iparművészet rövid történetével. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1926. - Nr. 129.

Csecsebecsék kiállítása. Új Idők., 8. (1902) máj. 4., 410.; 406. (képpel)

Catalogue des objets d'art... de Mme la comtesse Lauredana Gatterburg-Morosini: vente a Venise, Palais Morosini. , , 1894. - Nr. 573.

<< Vissza a találati listához