Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Figurális asztaldísz - illatszerfüstölő - alambic

Az illatszer-párologtató a 18. századi rokokó enteriőrök egyik invenciózus, chinoiserie-jellegű különlegessége. Madame de Pompadour (1721-1764) kedvenc műkereskedője, Lazare Duvaux (1703-1758) 1750-es években készült feljegyzéseiben néhány hasonló illatszerfüstölőt említ, valamennyi főúri, királyi környezetben volt használatos. Az egyik, egy cassolette, Pompadour márkinőhöz került 1751 januárjának végén.

Az illatszerfüstölő kétféle típusa volt ismert ekkoriban: a cassolette, amely kis melegítő edény (rechaud) segítségével, nyílt edénykéből párologtatta az illatszert, valamint az alambic, amelyhez - szintén melegítővel hevített - zárt tartály tartozott, amelyből csöveken át vezették ki a párolgó illatanyagokat.

Az Iparművészeti Múzeum kínai porcelánfigura befoglalásával készült illatszerfüstölője ez utóbbi típushoz tartozik. A szerkezet fém elemei - az ezüsttartály aljába beütött ötvösjegy tanúsága szerint - 1744–1750 között Párizsban készültek, a lágyporcelán virágok Vincennes-ből származnak.

Virágzó rózsalugas alatt nevető, kezében békát tartó kínai figura üldögél, mellette körte- vagy lopótökforma tartály – előbbi a hosszú élet jelképe, utóbbi az örökélet-elixír hordozója a kínai mitológia szerint. A figura alighanem Liu Hai, aki a taoista mitológiában a jólét és a gazdagság istenének kíséretéheztarozik.

A míves illatszeres tartályból nyíló rózsaszálak emelkednek ki, ezeken, illetve a rózsaágak parányi csövecskehálózatán át jutott az illatpermet a fehér rózsákhoz, amelyeken keresztül elpárolgott. A tartály oldaláról, alulról még egy csövecske vezet felfelé, és a figura hátán is látható egy csap, valószínűleg az illatfüst a figura száján át is távozott egykor.

Liu Hai figurája és maga a füstölőedény kecses, kis balusztráddal, lépcsővel, rocaille-okkal tagolt architektonikus aranyozott bronz talapzaton látható. A különleges műtárgy valódi ritkaság, a világ nagy műgyűjteményeiben csak néhány hasonló darab található, mint például baltimore-i Walters Art Gallery-ben, ahol egy, a "nevető szerzetest", Pu-tai Hoshang-ot ábrázoló, cassolette típusú füstölőt őriznek (ld. itt). Egy másik, alambic típusú fűstölő, amely egy meissendi commedia dell'arte procelánfigura befoglalásával készült, magángyűjteményben található (ld. itt). Ez utóbbi fémszerkezetének formája igen hasonló a budapestihez.

Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 82. (Balla Gabriella)

Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 12. (Balla Gabriella)

Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fém 95.

Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/74.

A kiállítást rendezte: Szilágyi András, Szerk.: Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 6.212. (Katona Imre)

Szerk.: Voit Pál: Régiségek könyve.. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 241., 19. kép

Nékám Lajosné: Meisseni porcelán a Budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.. Corvina Kiadó, Budapest, 1980. - Nr. 4.

Szerk.: Jakabffy Imre: Alambic, cassolette ou brule parfum. Ars Decorativa., 2. (1974). 1974. - 107-113. (Verlet Pierre)

Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 248.

<< Vissza a találati listához