Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Keszkenő

A keszkenő sarkaiban csigavonalban hajló inda, közepén nagy, kinyílt gránátalma. Az indán kis csokrok hajlanak át, végükön zárt gránátalmák és leveles kis ágak. A török eredetű motívum stilizált, dekoratív díszítőelemekkel (pöttyözés) hímzett változata. Palotay Gertrud a vaskos foermákban, a minta zsúfoltságában az "elnépiesedés" kezdetét látja. A keszkenő legközelebbi rokonát a belényesi (Bihar megye) református egyház 1766-ból származó keszkenőjében fedezte fel, és ehhez köti e folyamat kezdetét.
László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 200.

Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 414.

Historic Hungarian Costume From Budapest. Whitworth Art Gallery (Manchester), Manchester, 1979. - Nr. 11.

Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1940. -

<< Vissza a találati listához