Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Paraván

Az ötrészes, metszett üveglapokkal áttört, háromszög záródású ellenző valódi dísze a kétoldalt elhelyezett intarzia. A profilban ábrázolt, fedetlen keblű, nyújtott, kecses nőalakok hullámzó hajéke és ruházata a skót Charles Rennie Mackintosh vagy a Wiener Werkstätte művészeinek - főként Kolomann Moser - alakjait idézi fel. A szívben végződő ruhadíszeik és az ellenző talapzatán elhelyezett fémlemez motívumai viszont a Gödöllői Művésztelep törekvéseivel mutat rokonságot. A többféle fából, fémből és gyöngyházból készült berakások a magyar szecesszió bútorművészetének talán legszebben kidolgozott nőalakjai. Az üvegezett ellenző térelválasztó funkciót látott el, a két szélső tag tetején konzolszerű elem helyezkedik el. A bútordarab eredetileg feltehetőleg az építész Vágó József lakásának berendezéséhez tartozott, aki berendezési tárgyain, bútortervein előszeretettel alkalmazott intarziákat. Bátyjával, Vágó Lászlóval közösen tervezett alkotásaik gyakran a Wiener Werkstätte formakincséhez álltak közel, „magyaros ízzel", motívumokkal „fűszerezve". Az ellenző az építész lakásának későbbi tulajdonosaitól került az Iparművészeti Múzeumba.
Somogyi Zsolt: A magyar szecesszió bútorművészete.. Corvina Kiadó, Budapest, 2009. - Nr. 108

Szerk.: Szilágyi András, Horányi Éva: Szecesszió. A 20. század hajnala. Az európai iparművészet korszakai. I-II.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. - Nr. 9.13 (Horányi Éva)

Katalógust összeállította: Éri Gyöngyi, Jobbágyi Zsuzsa: Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914.. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1986. - Nr. 948

<< Vissza a találati listához