Kisplasztika - halat tartó nőalak

A belül üreges, négyzetes formájú talapzat lépcsősen kiemelkedő részén ül a ruhátlan, fiatal nőalak, jobb lábát maga alá húzva. Bal térdével támasztja, két karjával fogja az ölében tartott nagy, pikkelyes halat, melynek üreges szájából ömlött egykor a kút vize. A vízsugarat figyelte derűsen mosolyogva, fejét kissé előrehajtva a nyugodt, teltidomú figura. Dús, stilizált rajzolatú haja körülöleli vállát, szépen ívelő sima hátán a hal kettéágazó farka csapkod. A szabatos, erőteljes mintázás és a belső formagazdagság mellett is zárt, tömbszerű, kiegyensúlyozott a kompozíció. A színezés még a korábbi stílusirányzat sajátosságát követi. A teljes kompozíciót egyenletesen borító zöldes máz spontán elszíneződéseket, lecsorgásokat, kristályokat mutat, mohás kövekre emlékeztet. A hal szájánál, a pikkelyes testen a barna és sötét rajzolat nemcsak értelmezi a formát, de emlékeztet a források természetes barna elszíneződésére is. A vékony, fényes, irizáló lüszterbevonat a folyó víz fényjátékát idézi. Egykor elegáns villa fogadótermében állhatott az a vízmedence, melynek kvalitásos szobrászati díszéül szolgált e plasztika.

Szerk.: Szilágyi András, Horányi Éva: Szecesszió. A 20. század hajnala. Az európai iparművészet korszakai.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. - Nr. 8.20. (Csenkey Éva)