Megnevezés: Alkotó: Anyag:
Technika: Készítés ideje: - Készítés helye:
Gyűjtemény: Leltári szám:


Virág (szobor tartozéka) - Vadrózsa

  • Leltári szám:

    5403

  • Gyűjtemény:

    Ötvösgyűjtemény

  • Alkotó:

    Lalique, René Jules (1860-1945) / készítő

  • Készítés ideje:

    1904

  • Készítés helye:
  • Jelzés:

    a bal alsó fémszirom hátoldalán bemélyítve: LALIQUE

  • Anyag:
  • Méretek:

    hosszúság: 16 cm
    súly: 33,1 g
    szélesség: 6,7 cm

Kettécsavarható, enyhén ívelt ezüst szár végén lecsavarható, homályosra maratott, áttetsző, kékesen opalizáló üvegből készült ötszirmú vadrózsa (Rosa canina). Szirmai közt egy-egy hosszúkás, keskeny csészelevél, belsejében apró bibék tömege. A csészelevelek kék, a bibék zöldes zománccal borítottak.

A virág eredetileg Jean-Paul Aubé (1837-1916) és tanítványa, Gaston Lachaise (1882 –1935) 1900-ban készült, a Hála allegorikus nőalakját ábrázoló, körtefából faragott szobrát egészítette ki. Az 1900. évi párizsi világkiállításon nagydíjjal kitüntetett szobor az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került, ahol azonban 1944/45-ben elpusztult fényképfelvétel nem maradt fenn róla. (A párizsi Archives Nationales-ban őrzött irat tanúsága szerint Aubé művét a párizsi Musée du Luxembourg kívánta megvásárolni 1900-ban, végül azonban Radisics Jenő szerezte azt meg az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye számára, 2413 Koronáért.)

Radisics Jenő 1901-ben megjelent ismertetésében a következőképp írja le a művet: "Szobor: A háladatosság. Fatörzshöz támaszkodó fiatal leány. Haja göndör fürtökben vállaira omlik alá. Bal kezét szívére teszi, jobbjával pedig egy aranyból való, zománczolt virágot nyújt. Mag.: 0,86 m. A szobrot P. L. (sic!) Aubé faragta, a virágot pedig R. Lalique készítette."

Aubé, aki korábban a párizsi képzőművészeti főiskola (École des Beaux-arts) szobrász professzora volt, 1896-tól igazgatóként vezette a párizsi iparművészeti főiskolát (École Municipale Bernard-Palissy), ahol korábban Lalique is tanulmányokat folytatott.

A szobrot kiegészítő virág 1904-ben elveszett, pótlása érdekében Radisics Jenő levélben fordult René Lalique-hoz (ld. IM Adattár, 261/1904).

Az 1900 körüli években Lalique több hasonló, dísztárgyként szolgáló „fémvirágot” is készített. Így például a párizsi Musée d'Orsay őrzi az 1897-ben készült Mákvirág, illetve az és 1902-ben készült Medvetalp című alkotásait.

Szerk.: Balla Gabriella: Tiffany & Gallé. A szecesszió üvegművészete.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2007. - Nr. 4.40.

Szerk.: Szilágyi András, Horányi Éva: Szecesszió. A 20. század hajnala. Az európai iparművészet korszakai. I-II.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. - Nr. 2.75 (Pandur Ildikó)

Szerző: Prékopa Ágnes: Európai zománcművesség a középkortól a szecesszióig. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1991. - Nr. 95.

Radisics Jenő: Az 1900. évi nemzetközi párisi világkiállításon vásárolt iparművészeti gyűjtemény leíró jegyzéke.. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1901. - Nr. 125.

<< Vissza a találati listához