Ajtó

A még gótikus zárral rendelkező ajtó mindkét oldalán a borítás haboskőris furnér, amely ráhelyezett profillécekkel három-, négy- és hatszögletű mezőkre osztott. Csúcsára állított négyszögű keretek középpontjában geometrikus tömbintarzia. Az ajtó másik oldalán a négyszögek nincsenek csúcsra állítva.

Analógiák délnemet területen, közelebbről Svájcban, sváb és frank földön találhatók. így pl. egy Thurgau-i szekrény, 1550 körül, egy nürnbergi szekrény a XVI. század közepéről, mindkettő a Frankfurt am Main-i Museum für Kunsthandwerk tulajdonában (ld.: Europäische Möbel von der Gotik bis zum Jugendstil. 2. kiad. Frankfurt am Main, 1981. Nr. 20, 21. és kép), egy négyajtós emeletes szekrény a XVI. század második negyedéből Ulm, Museum der Stadt tulajdonában (ld.: Kreisel, H. - Himmelheber, G.: Die Kunst des deutschen Möbels. 3. átdolg. kiad. München, 1981. 1. köt. 176. kép). Jellemző e bútorokra a haboskőris furnérnak kifejezetten díszítő célzattal nagy felületen való alkalmazása, ami által élénken hat fodros erezése. (Ezt a nemes furnért magyar fafajtaként - „ungarische Esche”, „frene hongrois” - tartja számon a szakirodalom napjainkig.) Közős vonás a bútor homlokzatának mértani idomokkal való díszítése. Peter Flötnernek fiatalabb kortársa, a főleg Thurgauban (Svájc) tevékeny HS monogramista 1530-1540 között készült fametszetes bútorrajzain és legkorábbi szignált művén, az 1534-ből származó steingadeni stallumon tűnik fel a sík felületek profilléc keretekkel való ilyetén felosztása, a bútor felületén eluralkodó, szigorú, egyszerű mértani formákból kialakított minta. Ismerve az erdélyi szász városok rendkívül szoros, állandó gazdasági és kulturális kapcsolatait a protestáns dél-német városokkal, joggal feltételezhető, hogy HS mester stílushatása szinte késedelem nélkül érvényesülhetett a Királyföld bútorművészetében.