Asztal - a Torinói Világkiállítás Budapest Székesfőváros terméből

Az 1911-es torinói világkiállítás magyar pavilonjában Maróti Géza rendezte be a Budapestet bemutató termet. A Magyar Iparművészet 1911. évi 6. számában közölt archív felvétel (lásd itt, p. 284.) tanúsága szerint a falburkolat alsó részére háromszögekből és négyzetekből szerkesztett, vésett díszítés került, felső része fényképek keretéül szolgált: Budapestet több száz fénykép mutatta be a kiállításon. A terem berendezéséhez tartozott az 1958-ban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került asztal is.

Az asztal nyolc henger alakú lábon áll, melyek magas kávába csatlakoznak. A lábakat háromszögekbe komponált pikkelyszerű, vésett-aranyozott díszítés borítja. A kerek asztallap vastag, peremére a "Készült Budapest Főváros Turini Kiállítására az Úrnak 1911 esztendejében, április havában" feliratot vésték. Maróti bútorain szívesen alkalmazott feliratokat díszítésként. Az asztal közepére szintén nyolc oszloplábon álló, alacsony, kerek talapzat került, szintén aranyozott faragással, virágtartóként. 1911-ben az asztal köré a Milánóban 1906-ban bemutatott halászszékek változata került: az ott szív alakban végződő, a karfát tartó elemek helyét itt trapéz alakban záródó lécek vették át.

Az asztal a késő szecesszió kissé robosztus, de gazdag geometrikus díszítéssel készült darabja: Maróti az itt megjelenő – háromszög-pikkelyek – motívumot a két világháború között az Amerikai Egyesült Államokban készített belsőépítészeti munkáin is alkalmazta (a detroiti Fisher Building falfestményein vagy a Cranbrook Schoolba tervezett falikútján).