Asztal - ún. nagyfiókos asztal

Az asztal talpát kettős rúd merevíti. Széles kávájában egy álfiók, a lehúzható, téglalapú zárólappal nyílik. Fiókjáról kapta nagyfiókos vagy kamarás asztal elnevezését. 1598-as évszáma a tulipános leveles ágak közé komponált tárcsás címerpajzsban, az álfiók homloklapján.

Rokon darabjai az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében (ltsz. 61.977, 61.978, 62.449), a Magyar Nemzeti Múzeumban (ltsz. 134//1907, 27/1919, 22/1942) és a kolozsvári Muzeul de istorie al Transilvaniei-ban (Vö.: V. Pop: Píese de interior orásenesc Transilvanean din secolere XVI-XVIII: mobilier, covoare. Acta Musei Napocensis, 18. /1981/ p. 614., 1. t.).

A korai középkorban a szoba közepére két bakra ideiglenesen felállított deszkalapos asztalt az étkezés végeztével szétbontották (az e korból származó "asztalt bont" kifejezést mai napig is használjuk) és fal mellett helyezték el.

Az 1500-as években Magyarországon is állandó berendezési tárggyá váló asztalnak két típusa ismert: az ún. bölcsős (vagy erdélyi) és a nagyfiókos (vagy kamarás) asztal.

A "bölcső" asztal két oldalsó, karéjosan kivágott deszkából áll, amit káva alatt befelé ugratott deszkalapok fognak össze. Az így kialakított nagyméretű, mély rekeszre/üregre két fasínen felhúzható asztallap került az üreg a lap elcsúsztatásával vált hozzáférhetővé. Ez az asztaltípus a bölcső formájú alsó lábazati-tároló rész után kapta a nevét.

A nagyfiókos, vagy kamarás asztaltípus lábazata két kettőzött lábú bak, amit alul szintén kettős merevítő kötött össze. A sínen lecsúsztatható asztallap alatti nagyméretű álfiókban gyakran még egy vagy több kisebb rekesz is volt elrejtve.

Az itt bemutatott asztal mind formaalakítását, mind faragási technikáját tekintve még őrzi a késő gótikus hagyományokat, de kávájának indadísze és a középre helyezett címerpajzsot imitáló kulcslyukpajzs már reneszánsz jellegű. Dél-tiroli példára készült Magyarországon.