Asztaldísz - hattyú alakú fedéllel

A gazdagon díszített zománcos-köves talpra és felépítményre ültetett gerezdek - kagylótestre emlékeztető - csiszolt jáspis csészéjű díszedényt koronás hattyút formázó zománcos-köves fedéldísz zárja le. Az alsó rész talpazata tojásdad formájú dom­borított és teljes felületén világoskék alapzománcú lemezre épül, melyen foglalatban kagylótestet imitáló, gerezdelt jáspistalp nyugszik. A körülötte látszó világoskék alapon fehér, sárga, kék és vöröses felülfestésekkel zománcozott enyhén plasztikus leveles-virágos dekorációt fixen rögzülő türkizes, gránátos és krizolit köves foglalatok egészítik ki. A talp közepén bordázott jáspis szártag csatlakozását türkizes, gránátos abroncs rejti. A szártag aranyozott gyűrűs zárókupakjáról kiinduló C-idomú és rejtett íves tartók zománcos leveles ráté­teket hordoznak, majd a jáspis csésze tövénél ismét egy gyűrűben egyesülnek.

Az igencsak egyedi kialakítású nódusz színpompás levélzetének zománcos-köves dekorációja a talp­ lemezét ismétli, ám felfokozott formában. A csészét is tartó felső gyűrűről zománcdíszes foglalatú jáspisgolyó függ a nódusz belsejében. A hattyús fedél domborított talplemeze túlnyúlik a csésze méretein. Világoskék alapzománcán a talplemez plasztikus alapú felülfestett színei és kövei ismétlődnek, középen meg­ toldva egy nagyméretű fazettált füstkvarccal. A hattyú fehérzománcos nyaka, szárnyai és farkrésze szerelten rögzülnek az alaplemezen. Utóbbi áttört, farktollazatot imitáló körzománcos elemén kívül a többi testrészt kétoldalasan türkizes és grá­nátos foglalatok ékítik. A sárgacsőrű hattyú fején minuciózus kivitelű korona fehéralapú zománcát kék és vörös, míg a ko­ronáról függő kicsiny kékzománcos golyót fehér, vörös és fekete felülfestések díszítik. A korona leleményes rögzítése a madár nyelvében végződő lemezcsíkban érhető tetten.

E szokatlan megjelenésű dísztárgy - noha fedeles serleg­ként avagy díszedényként is felfogható - kevéssé tekinthető funkcionális tárgynak. Korabeli értéke alapvetően különlegességében rejlett. A reneszánszban gyökerező, de a manieriz­mus időszakában kialakuló Kunst- und Wunderkammerek fejedelmi, főúri birtokosai szép számban őriztek hasonlóan különleges dísztárgyakat, artificaliá-kat. Egyediségük, érté­ kük a bennük rejlő kiemelkedő művészi teljesítményen, virtuóz technikai kivitelen túl gyakorta a meghökkentő kialakításból (forma és anyaghasználat) is fakadt. Az efféle dísztárgyak ennek megfelelően a raritások, azaz a különösen becses ritkaságok közé soroltán birtokosuk nagyságát (magnificentia) és gazdagságát hirdették. Népszerűségük ennek okán a barokk korban is töretlenül folytatódott. Asztaldísz­ ként mindezt az ámulatba ejtés, a vendégek elkápráztatása formájában szolgálta.

Nem ismert, hogy az itt bemutatott darab mikor, mi módon került az Esterházyakhoz, netán megrendelői is ők voltak-e. A fraknói Esterházy-kincstár 1725. évi leltárában ez áll: Egy magas vörös aranyos Tokban egy Jáspis köbül való Ezüstben foglalt egynihány Türkissal és Drága kövekkel ki rakott aranyos födeles Pohár, a Tetejn Sok Szép Zománczokka l ékesített Hattyú áll.

Az Esterházy-kincstár II. világháborús károsodása nyomán a tárgy a tekintetben is különlegességnek számít, hogy fennmaradt eredeti bőrtokja is.