Asztaldísz - Írószekrény alakú, kihúzható fiókokkal

A tatai fajanszmanufaktúrát gróf Esterházy József (?–1759) alapította 1758-ban. A tatai fajanszok finoman mintázott és festett darabok, ugyanakkor szembeötlő a holicsi fajanszokkal való hasonlóságuk. Ennek oka, hogy a 18. század hatvanas éveinek végén számos kiváló holicsi mester települt át Tatára, köztük Schweiger Antal szobrász, Deutscher Pál festő, Pram András modellkészítő. A manufaktúra kiemelkedő színvonalú darabjainak készítési ideje az 1772-1789 közötti időszakra tehető.

A holicsi mintakincstől eltérő az ún. architektonikus asztaldíszek sora, a különféle diadalíveket, pagodákat, kapukat formázó darabok között is kiemelkedő kvalitásúak a bútorokat utánzó plasztikák.

A magyar fajanszgyűjtemény ritkasága kicsinyített mása egy augsburgi eredetű, majd osztrák és magyar területen is igen elterjedt írószekrény-típusnak. A dísztárgy arányaiban pontosan követi a bútort, a szélesebb két fiókos alsó, és a sokfiókos felső részt egy – eredeti formájában lehajtható írólappal ellátott – alacsony, zömök elem köti össze, a sík oldallapok és lendületesen ívelt homloklapokkal készült, tört ívű, csigavonalas zárópárkányát rocaille-os dísz koronázza. Technikai bravúr, hogy a szekrényke tizennégy fiókja kihúzható. A dísztárgy festése faerezetet imitál, a fiókokon és az oldallapokon huszonkét különféle, fehér alapon színesen festett miniatűr tájképecske látható.

Az asztaldísz a korábbi publikációkban ékszertartóként, máshol "tabernákulum alakú szekrényként", fűszertartóként került leírásra funkcióját pontosan nem ismerjük. A tárgy festetlen hátoldalán olvasható dátum: den Agusty/1781 minden bizonnyal a készítés dátumát jelöli.