Asztaldísz - strucc alakú

A strucc alakú asztaldíszek, azaz a barokk kori szóhasználat szerint "strucctojás serlegek", melyek a természet ritka és egzotikus produktumának műtárggyá alakítását példázzák, a 17. század eleje óta az uralkodói és főúri kincstárak kedvelt darabjai voltak. Különösen nagy számban találhatók ilyen alkotások a drezdai Grünes Gewölbe gyűjteményében, a szász választófejedelmek egykori kincstárában (ld. itt).

Az Esterházy-kincstár gyűjteményében két két strucc alakú, strucctojásból készült asztaldísz maradt fenn. Mindkettő Augsburgban készült 1665-1670 között, Nádasdy Ferenc megrendelésére. (A másik, valamivel nagyobb méretű "strucctojás serleg" Abraham Drentwett műve ltsz.: E 68.1) A két tárgy 1690 körül került Esterházy Pál herceg tulajdonába, I. Lipót adományaként, a felségárulás vádjával 1671-ben kivégzett gróf elkonfiskált kincstárának néhány további darabjával együtt.

A két strucc alakú asztaldíszt a Sárvárról, illetve Pottendorfból Bécsbe szállított Nádasdy-kincsek 1670. évi inventáriuma említi elsőként: Zwey Poccal v(on) Strassen Ayr, in Silber eingefasst, wegen 12 March, 10 lot.

A két alkotás minden bizonnyal azonos az Esterházy-kincstár 1693. évi inventáriumának alábbi két tételével: Duo Scyphi ex ovis Sirutionum: duos Strutiones repraesentates, argenteo inclusi.

A kisebb méretű "strucctojás-serleg" készítője, Marx Merzenbach mesterjegye az Esterházy-gyűjtemény egy további darabján is feltűnik. Nevezetesen azon a hasáb alakú, zománcdíszes fűszertartón, amely ugyancsak a Nádasdy-kincstárból került Esterházy Pál herceg tulajdonába (ltsz.: E 59.4).

A nagyobb méretű strucc alakú asztaldísz mesterének, Abraham Drentwettnek egy másik műve, a "Bacchus diadala" címen ismert asztaldísz (ltsz.: E 60.13) szintén Nádasdy Ferenc gyűjteményéből került az Esterházy-kincstárba.