Asztali óra - hőlégballon formájú

„Tempus fugit” („Az idő elröpül”) – A mechanikus óraszerkezetek fogaskerekeinek bonyolult, összehangolt mozgását korán párhuzamba hozták a világ, az életkerék forgandóságával. A korai órák szimbolikus alakjaiban, fentihez hasonló felirataiban is tetten érhető ez a párhuzam. Az órák egyre pontosabb időmérő eszközzé válásával szimbolikus jellegük mindinkább háttérbe szorult. Az Iparművészeti Múzeumnak ez a 18. század végéről származó, léggömbös órája már sokkal inkább egy konkrét eseményre utal.

Az 1783. év fontos fordulópont a repülés európai történetében: egy francia papírkészítő testvérpár, Michel Joseph és Étienne Jacques Montgolfier kísérleteinek eredményeként ekkor került sor az első, embert is szállító ballonrepülésre: két utasa majdnem fél órát repült a meleg levegővel töltött, vászon-papírból kialakított „Montgolfiere”-rel. A hőlégballonnal párhuzamosan hidrogénnel töltött ballon-kísérletek is folytak. A francia Jacques Alexandre César Charles fizikus hidrogénléggömbje – a „Charliere”– ugyanebben az évben két órán át szállt a levegőben, szintén két utassal a gondolájában.

A légi utazás nagy hatással volt a kortársakra. A helyszínen hatalmas tömegek figyelték a repülési kísérleteket, számos ábrázolás, metszet örökítette meg a jeles eseményt. (Az Iparművészeti Múzeum is őriz az órán kívül egy léghajót ábrázoló, festett porcelántányért.) A párizsi Adam Léchopié órás díszes kialakítású, ingajáratú, az ún. ballon-órák típusába tartozó alkotása fehér alabástrom és aranyozott bronz díszítményeinek harmonikus összhangjával a korai klasszicizmus, XVI. Lajos korának reprezentatív emléke.