Asztronómiai óra

A XVI. században egyre nagyobb hangsúlyt kapott az órák külső megjelenése. A művészi igényességgel kialakított asztali órák egyik jellegzetes változata volt a reneszánsz típusú toronyalak. Ezeken a műveken tűntek fel az első mester szignatúrák is. Az óraházakon bibliai tárgyú, főképp ószövetségi ábrázolások szerepeltek. Mellettük asztronómiai figurák, hónapok és évszakok allegorikus alakjai is előfordultak. Az ókori mitológia istenei gyakran együtt szerepeltek a keresztény erények megszemélyesített figuráival. A nevezetes német ötvös központokban – Nürnbergben és Augsburgban – sorra készültek a főúri megrendeléseket kielégítő díszes óraművek, amelyek programját tudósok készítették.

A bemutatott óra ingásra átalakított orsós gátszerkezetű, asztrolábiummal, a percek, órák, napok és hónapok múlását jelző számlapokkal. Alsó lapjába horizontális napórát építettek árnyékvetővel. A hosszúkás négyszög idomú óratest áttört frízzel, négy sarkán griffmadaras, növényi ornamensekkel díszített, négy szárnyas lófejjel ékített baldachin koronázza, rajta kétfejű sas, testén címerpajzs és korona. Az óratest 4 sarkán pilaszterhez támaszkodó herma, oroszlánfejek, fölöttük akantuszlevelekből kinövő korinthoszi oszlop. Egyik oldalán szabadon függő inga, a másikon a számlap mutatóval és 1577 évszám. A baldachin alatt a két csengőharang. Az óra feltehetően II. Rudolf német-római császár (uralkodása: 1576–1612) számára készült.