Miseruha hátoldala - török bársony padlótakaróból szabva

Textil- és viseletgyűjtemény

Leltári szám: 8397
Készítés ideje:
16. SZÁZAD
16. SZÁZAD VÉGE
Készítés helye: Törökország (Oszmán Birodalom); Bursza (Brussza); Magyarország
Anyag: atlasz alapú bársony (csatma)
Technika: fémfonallal átszőtt
Méretek:
hosszúság: 96 cm
szélesség: 64,5 cm

A miseruha szövete oszmán-török, szabása Magyarországon készült a 16. század végén.

A miseruha hátlapjának bársony szövetét vörös alapon soronként eltolt elrendezésű, ezüstfonallal szőtt, nagyméretű, csipkés szélű medalionok díszítik, bennük kisebb körbe foglalt, legyező formájú szegfűvel, körülötte felhőszalag motívummal. A kerek medalionokat lent és fent „három golyó", ún. csintamáni motívum egészíti ki mandorlává.

A miseruha alsó és felső szélét a bársonyba szőtt ezüst csík zárja le, melynek alapján feltételezhető, hogy a kazulát egy ún. csatma-takaróból szabták. Az eredetileg alacsony dobogóra készült csatma-takarók jellemzője, hogy ismétlődő díszítménnyel kitöltött tükrüket keskeny csík választja el a keretsávtól.

Irodalom

  • Born Robert, Dziewulski Michał, Messling Guido: The Sultan's World : The Ottoman Orient in Renaissance Art. Hatje Cantz Verlag, Ostfildern, 2015. - Nr.137.
  • Szerk.: Mikó Árpád, Verő Mária: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008. - Nr. IV.12 (Pásztor Emese)
  • Szerk.: Gerelyes Ibolya: Nagy Szulejmán és kora. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 100. (Pásztor Emese)
  • Szerk.: Voit Pál, Csernyánszky Mária: Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896-1946. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1946. - p. 5.