Bölcső

A bölcső három fő elemből áll: a középső, dobozformájú fekvőrész két, plasztikus díszítésű homloklappal zárul, melyek talpa ívesen kialakított. A bölcső formába préselt fajanszlapokból nyers állapotban került összeállításra, a homloklapok szintén préseléssel készültek. Szárítás, majd égetés után fehér ónmázzal öntötték le az elemeket, égetéskor a plasztikus részeken a máz kissé megfolyt, így vékonyabban fedi a cserepet. A homloklapokat fából készült szerkezet rögzíti a bölcsőtesthez: a kerámialapok két szélén menetes farudak helyezkednek el, melyekre fából esztergált fa anyacsavarok csavarhatók. A függőleges tartólapokba csúsztatható farudak végén egy-egy kézzel mintázott, kinyílt, máz felett purpurral festett rózsa. A bölcső fa posztamense a 19. század végén készült faragott áttörésű, csapokkal összeszerelt pácolt, politúrozott asztalosmunka. A kerámiabölcső a múzeum magyar fajanszgyűjteményének egyedülálló alkotása, formája és szerkezete megegyezik a Felvidéken készült későreneszánsz asztalosmunkákéval. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött darabhoz hasonló, festett bölcsőről ír Török Kálmán az 1917-es monográfiájában: "Osztroluczky Géza kastélyában van egy a falusi nép körében még ma is használatos alakú bölcső, mely holicsi fayence-ból készült, s a melyet mai tulajdonosa feleségének családjában valamikor gyermekringatásra használtak. Ezt a fehér ónmázas alapon művésziesen festett tarka virágok diszitik, s valószínűleg a XVIII. század hatvanas éveiből való."
(Siklóssy László - Török Kálmán: Holics, Tata, Stomfa. Budapest, 1917, p. 66.)