Kerámiakép

A kép egzotikus, drámai jelenetet ábrázol, a kortárs életképfestészet jellegzetes stílusában. Dr. Sármány Ilona szóbeli közlése szerint Gustav Klimt egy korai képének kerámia változata. Egy ijedt, félmeztelen, hosszú hajú fiatal nő, az őt és önmagát harciasan védelmező mór férfihoz simul. Az előreszegezett tőr és a vad érzelmeket kifejező arc a kortárs nézőkben együtt érző borzongást kelthetett, a romantikus irodalom történeteire emlékeztetve. A színek sötét tónusúak. A háttér bazaltbarna, a női test szinte sárgás, a férfi festői öltözéke, turbánja melegen színezett, a haj hollófekete, irizálóan fényes. A teljes felület csillogó, akár egy friss olajkép.

A 19. század kezdetétől egyre inkább önállósuló kerámiafestészet itt már híján van minden használati és dísztárgy jellegnek, képzőművészeti alkotást szolgál. A század második felére jellemző technikai mindentudással a lehetetlent is megkísértve, nem csak a porcelánfestéssel, de kerámia-mázakkal is örökéletűvé kívánták tenni a festményeket. A színes fajansztechnika terén Théodore Deck és Albert Anker együttműködése ösztönözte feltehetően Zsolnay Vilmos e téren is sikeres kutatómunkáját (vö.: Kuthy Sándor: Albert Anker: Fayencen in Zusammenarbeit mit Théodore Deck. Zürich 1985). Az olajfestményt utánozó máztechnikáját akadémiai festők alkalmazták gyárában, másolatok és önálló kompozíciók készítéséhez.