Dísznyeregtakaró (cafrag)

A fekvő téglalap alakú takaró felületét apró öltésekkel geometrikusan mintázott, ezüstskófium hímzésű alapon aranyskófiummal hímzett, a középtengelyre tükörszimmetrikus, stilizált növényi díszítmény borítja. Lapjának három oldalán körbefutó széles bordűr sávját ötszirmú virágok sorából álló csíkminta keretezi két végén ívekkel tagolva, rézsútosan zárja. Külső szélét hármas levélkék sora szegélyezi. Tükrének közepén egy álló, a sarkokban egy-egy dőlt állású, szimmetrikus virágtő nyílik, szárukon csipkés szélű mandorlákba foglalt leveles virágszálak. A középső mandorlát felülről, a sarkokban lévőket alulról induló, bimbókból álló, ívelt levél fogja közre. A középső virágtőből két oldalra szegfűs virágág hajlik apró szívekből álló, ívelt szára a bimbós levelekkel együtt koszorút alkot a központi mandorla körül. A sarkokból kinövő virágtövek szárán tulipán nyílik, a felettük lévő mezőt a felső szegélytől induló, ívelt, szegfűs virágtövek, rozetták és bimbósoros levelek töltik ki. A bordűrben dőlt állású szegfűs virágtövek kisebb méretű mandorlákkal váltakoznak, melyeket a bimbósoros, ívelt levelek indaszerűen kapcsolnak össze. A hímzés arányos rajza, a virágfejek mögül kibúvó hegyes levélkék, az egy oldalra hajló virágbokrok, valamint a felületek geometrikus mintázattal való kitöltése a 17. századi török hímzések jellemzője. A hímzés minősége, az öltések egyenletessége gyakorlott kezű mester munkáját feltételezi.