Miseruha - Szent Márton alakjával

Textil- és viseletgyűjtemény

Leltári szám: 7399
Készítés ideje:
1470 - 1480
Készítés helye: Velence; Magyarország (feltehetően)
Anyag: nyírott, réteges bársony
Technika: fémszálas domború hímzés; lapos öltéses hímzés
Méretek:
hosszúság: 126 cm
szélesség: 88,5 cm

A miseruha alapszövete 16. század eleji velencei munka, hímzése 1470–1480 között feltehetően Magyarországon készült.

Az alapszövet anyaga sötétvörös színű kétrétegű nyírott selyembársony (alto basso), mintája a 15–16. század fordulóján divatos ún. gránátalma-mustra, amely nagyméretű, ötkaréjos, csavart indákkal összefűzött palmettákból áll, középpontjukban egy-egy rozettával, köztük kis koronákkal.

A kazula elő- és hátlapjának közepét kereszt formában különböző technikákkal készült fém- és selyemfonalas hímzés díszíti. (Aranyozott ezüst- és ezüstfonalas domború hímzés színes selyem- és és aranyfonalas lazúrhímzés, színes selyemfonalas árnyalt és rácsosan lefogott lapos öltéses hímzés tűfestés.)

Az előlapon a kereszt hosszanti szárán egy püspöki ornátusban ábrázolt szent, alatta pedig egy a mártíromság pálmaágát tartó, világi öltözéket viselő vértanú szent "kupolás" fülkékben álló alakja látható. A kereszt szárain két további vértanú szent félalakja kapott helyet, kezükben pálmaággal.

A hátlap keresztjének hosszanti szárán – fentről lefelé haladva – Mária a gyermek Jézussal, Szent Márton és a koldus, valamint Keresztelő Szent János áll, ugyancsak "kupolás" fülkékben. A kereszt szárain balra Szent Péter, jobbra Szent Pál félalakja kapott helyet.

A keresztek hosszanti szárán a szentek egészalakos képmásait hármas kupolával koronázott fülkékben jelennek meg, melyek domború hímzéses technikával készültek. Ez a háromkupolás architektúra a velencei liturgikus hímzések ún. San Marco-típusára jellemző.

A miseruha bársonyszövetét több darabból állították össze, a hozzá tartozó stóla és manipulus (ltsz.: 8005, 8006) anyaga pedig a kazula szövetével megegyező. Mindez arra enged következtetni, hogy az együttes egy korábbi viselet drága bársonyának másodlagos felhasználásával készült.

A miseruha Császka György (1826–1904) szepesi püpsök ajándékaként 1885-ben került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe.

Irodalom

  • főszerkesztő: Jékely Zsombor: Size, Form, and Function. Ars Decorativa 35, 2021. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2021. - p. 17. Nr. 8. (Szabó Ágnes)
  • Zsámbéky Monika: Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei. Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2008. - Nr. III.87.
  • szerző: Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2000. - 91. p., Nr. 2
  • Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 35. (László Emőke)
  • Szerk.: Stangler Gottfried: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn, 1458-1541. (Austellung, Schallaburg, 1982). Wien, Niederösterreichisches Landesmuseum, 1982. - Nr. 456.
  • Szerk.: Jakabffy Imre: Kaseln "cum cruce veneciana". Ars Decorativa 6, 1979. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1979. - Nr. 4. (Csernyánszky Mária)
  • Szerk.: Voit Pál, Csernyánszky Mária: Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896-1946. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1946. - p. 5.
  • Radisics Jenő: Miseruha. Művészi Ipar, 1. (1885-86). 1886. - 167-169.
  • Egy vörös bársony casula a XVI. század elejéről Egyházművészeti Lapok, 7. (1886). 1886. - 65-72.