Csésze aljjal

A keménycserép edény fülét présen nyomták át, majd összecsavarták a fül illesztésénél látható rozettás, leveles plasztikus dísz formába préselve készült. Az összeillesztés nyers állapotban történt. Szárítás, majd zsengélés után az edényt fényesre kiégő mázzal vonták be. Mázas égetés után szépiaszínű levonóképpel díszítették, majd alacsonyabb hőfokon égették.

A keménycserép, vagy más néven kőedény angol találmány, előállítása lényegesen olcsóbb mint a porceláné, vagy a fajanszé. Anyaga keményebbre ég mint a fajansz cserepe, az edények könnyebbek, vékonyabb falúak, forró ételek tálalására alkalmasabbak, mint a hőt kevésbé tűrő fajansz. Ennek köszönhető, hogy a 18. század végére kiszorította a piacról a fajanszot, a fajanszmanufaktúrák többsége átállt a kőedény gyártásra. A kőedény tárgyakat kézi festés helyett gyakran levonóképekkel díszítették, a kor kedvelt témái, népszerű, ismert festményei, metszetei jelenhettek meg ezzel a sokszorosításra alkalmas eljárással a kerámiákon.

A készlet klasszicista stílusú edényeink formája arányosan egyszerű, mértéktartó, a peremszegélyeket plasztikus gyöngysor díszíti. A teás- és kávéskanna falán két-két, szépiaszínű levonóképpel kialakított képmező kapott helyet: egy-egy pásztorjelenet, illetve – az ellentétes oldalakon – egy-egy teázó, illetve kávézó ifjú pár.

A készlet további darabjai: 58.854 (teáskanna) 58.855 (kávéskanna).