Csipkeszegély - ún. reticella-csipke, geometrikus motívumokkal

Varrott, ún. reticella, a huroköltéses mintát, pálca átcsavarással és velencei pikó köti össze, anyaga len.

A reticella-csipke az itáliai reneszánsz varrott csipke legkorábbi változata. Eredetére nézve többféle nézet ismert. Egyesek szerint Velencéből származik, melyet "reticella" néven előszőr Cesare Vecellio 1592-ben Velencében nyomtatott mintakönyve említ. Mások Dalmáciából származtatják a varrott csipke technikát és a "reticella" szót a dalmát "radi zena", "asszonyi munka" jelentésű kifejezés elolaszosodott változatának tartják.

A 16. században mintakönyvek után készült csipketípus jellegzetessége a szigorú, zárt négyzetekbe komponált mustra, melyet az átlók mentén kivarrt rozetták, csillagok és más tisztán geometrikus motívumok díszítenek. A négyszögű alapmintához rendszerint zeg-zug vonalú vagy félkörös szegély kapcsolódik.

Ez a szálhúzásos hímzésből önállósult csipkefajta renszerint ívelt vagy cakkos szélű, így többnyire gallérok és kézelők szegélyezésére használták. A nyugat-európai női és férfiviseletben a spanyol szabású ruhák ún. malomkerék-gallérja és visszahajtott, széles kézelője ilyen csipkéből készült. A magyar férdiviselet a fehér csipkét nem használta, a spanyol szabású női ruhák díszeként azonban Magyarországon is kedvelt volt.

Az itt bemutatott csipke félkörívvel záródó, két négyzetet magába foglaló téglalapok sorából áll. Az egyes elemeket utólag varrták össze. Feltehetően egykor antependium, vagy lepedő szegélyét díszítette.