Csípőkendő - ún. szarong

Pamutvászon, tulisz batik technikával mintázott. A rezerváló technikák közé tartozó batik alkalmazásakor a pamutszövetet a mintának megfelelően csőrös fémtartállyal (csanting), viaszoló tollal (tulisz) rajzolva, vagy fém dúccal(csap) nyomva, forró viasszal fedik le, hogy a festékfürdőbe mártva a színezéket a kívánt felületeken távol tartsa. A viaszolást minden további szín festését követően megismétlik, majd a viasz eltávolítása után válik láthatóvá a végleges mintázat.

A batik hazája Jáva szigete. A technikát az írott források már 1520-ban említik, de Európában általánosan ismertté csak a 19. század végén vált. Ekkor kerültek a múzeumi gyűjteményekbe szép számmal batikolt textíliák, köztük az Iparművészeti Múzeumba is. Tárgyunk, melyet henger alakúvá összevarrva, szoknyaszerű viseletként használtak férfiak és nők egyaránt, Jáva északi partvidékén készült a múlt század végén.

Élénk színű, az indiai nyomott mintás pamutvásznak, az ún. chintz-ek hatását tükröző dús virágú és gyümölcsű életfa ábrázolása erőteljesen különbözik Jáva déli vidékéről származó, többnyire sötétebb árnyalatú, nyers, kék és barna színű, bonyolult geometrikus mintával díszített batikolt textíliáktól.