Csizma - céhremek

A csizmaszár teteje elöl szív alakú vonalat ír le, szegélye fémszálas paszománt, közepén úgynevezett csizmarózsa. A szár oldalt varrott, simán egybeványolt. A talp szögezett, egylábas. A sarok rakott. Bélése világosbarna bőr, a szár felső részén, két oldalt piros-fehér-zöld szalagból készített felhúzó volt, mára csak egy-egy kis darab maradt belőlük. A sárgaréz sarkantyút szögezéssel erősítették a csizma sarkára.

A bemutatott csizma a hazai céhrendszer utolsó éveinek dokumentuma, hiszen 1867-ben szüntették meg a céheket Magyarországon. Ez a kicsi méretű, s ennélfogva az előállításnál különleges ügyességet igénylő mesterremek a hagyományos lábbelikészítés különböző korú megoldásait sorakoztatja fel. A régebbi hagyományhoz kapcsolódik azáltal, hogy oldalt varrott, és ún. "egylábas", azaz a jobb és bal lábra egyforma csizma készült, s a jobb- és ballábasat viselője váltogatta is, hogy kevésbé kopjon. Későbbi jellegzetesség viszont a talp szegezése, amely a paraszti kultúrában csak a 19. század végére vált széles körben elterjedtté.

A mesterremek különlegessége a díszítése, amely fakult, egykor piros-fehér-zöld tűzéssel készült. A csizmaszár elején koronás magyar címer, alatta lombkoszorú. A korona két oldalán évszám: 1862. Fölötte felirat: Tisztelet a szorgalomnak. A csizmaszár hátsó oldalán fehér fonállal tűzve: Paczona Jozsef urnal Mükötem, majd vörössel: Lacza Mihály. A felirat alatt stilizált ágakból alkotott díszítmény. A talp szögezése ornamentális díszt alkot. A talp közepén bőrintarziával készített díszítés: két keresztbe tett kard alatt 1863-as évszám.