Csóktábla - a Háromkirályok imádása jelenet ábrázolásával
Leltári szám: | 10234 |
---|---|
Alkotó: |
Pénicaud, Nardon (1470 - 1542) / követője |
Készítés ideje: |
16. SZÁZAD ELEJE
|
Készítés helye: | Limoges (feltehetően) |
Anyag: | aranyozott réz; hegyikristály; réz; üveg |
---|---|
Technika: | festett zománc |
Méretek: |
magasság: 23 cm
szélesség: 12,5 cm
mélység: 9 cm
|
A csóktábla eredendően fogantyúval ellátott, képpel, domborművel díszített, ereklyét is tartalmazó táblácska. A tárgytípus a békecsók ókeresztény eredetű szokásából született meg, amely az apostoli idők óta a megkereszteltek testvéri közösségének jele: a kiengesztelődés jeleként épült be a szentmise rendjébe, a római liturgiába. A 13. századtól a celebráns a csóktáblára vagy feszületre adott csókot és a hívek ezt megcsókolva tovább adták, a nép krisztusi alázatának kifejezéseként.
A felül ívesen záródó zománckép a három királyok imádásának jelenetét ábrázolja A gótika hagyományos, sötét tónusú színvilágát és figurális felfogását tükröző képet a 19. században új neogótizáló architektonikus keretbe foglalták a hagyományos házioltárok mintájára. Az áttört talapzatba csiszolt hegyikristály követ foglaltak, oldalain pilléreken nyugvó vízokádó szörnyek a középkori bestiáriumok leírásai alapján, fent gazdagon díszített csúcsíves baldachin. A belső keretben a limoges-i zománcművek ismert rozetta-motívumai.
A csóktáblát több magyar műpártoló (köztük Delmár Emil, Nemes Marcell és Weiss Manfréd) közösen vásárolta meg 1917-ben Richard von Kaufmann (1850-1908) gyűjteményének berlini árverésén, 32.500 koronáért az Iprművészeti Múzeum számára.
Az aukciós katalógusban Otto von Falke, a berlini Kunstgewerbemuseum igazgatója "Nardon Pénicaud modorában készült" műként határozta meg a csóktáblát, s a limoges-i mester műhelyének analóg darabjai alapján a későbbi kutatások is megerősítették ezt az attribúciót. Az egyik ilyen analóg darab egy szintén a Háromkirályok imádását ábrázoló csóktábla, amely egykor Nemes Marcell gyűjteményében volt. (Ld. Sammlung Marczell von Nemes. Bd. II. Textilien, Skulpturen, Kunstgewerbe. München 1931, Nr. 78. - ld. itt)
Irodalom
- Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 123. (Békési Éva)
- szerző: Dr. Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Magyarországon. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2000. - Nr. 187. és Nr. 4. és kép
- Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fém 47.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/84.
- szerző: Prékopa Ágnes: Európai zománcművesség a középkortól a szecesszióig. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1991. - Nr. 5. és kép
- Szerk.: Voit Pál: Zománcművészet. Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - 11. kép (Lovag Zsuzsa)
- Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - kép (címkép)
- Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum 1872-1972. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 97.
- főszerkesztő: Weiner Mihályné, Jakabffy Imre: Limoges-i zománcainkról. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei VII, 1964. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1964. - 107-127:112. (Somogyi Árpád)
- Szerk.: Voit Pál, Csernyánszky Mária: Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896-1946. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1946. - p. 6. és p. 9.
- Szerk.: Csányi Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei - az iparművészet rövid történetével. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1926. - Nr. 89.
- Die Sammlung Richard von Kaufmann. Bd. III. Die kunstgewerblichen Gegenstände. Cassirer, P., Berlin, 1917. - Nr. 475.