Diptichon - Krisztus szenvedéstörténetének jelenetei

A Krisztus szenvedéstörténetének nyolc jelentét két sorban bemutató, kis méretű diptichon annak a 14. századi francia elefántcsont-művészeti produkciónak a jellegzetes emléke, amelynek elsődleges célja a magányosan végzett ima és elmélkedés segítése, a jámbor áhítat felkeltése volt. Esetünkben a képsorozat a nagyhét és a húsvétvasárnap drámai eseménysorának átélését szolgálta. A háromkaréjos tagolású árkádsorral lezárt, oszlopokkal elválasztott fülkékbe komponált passiójelenetek az alsó sor bal oldalán Júdás árulásának és Jézus elfogásának bemutatásával kezdődnek, majd Jézus megcsúfolásával, ostorozásával, és a keresztvitel jelenetével folytatódnak. A felső sor háromalakos Kálvária-képe után a Sírbatétel, a feltámadt Krisztust ábrázoló Noli me tangere jelenete következik, majd a narratíva folyamata szempontjából következetlen módon az ősszülőknek a pokol tornácáról való kiszabadításával zárul a képsorozat. A jól faragható csont olyan látványos technikai fogások alkalmazására is lehetőséget kínált, mint az Ostorozás jelenetén szereplő oszlop szabadon álló, vékony pálcaként való kidolgozása.

A katedrálisszobrászatból, üvegfestészetből egyaránt ismert kompozíciók és ikonográfiai típusok a 13. század második felének „klasszikus” gótikus képalkotási tradíciójában gyökereznek. Az építészethez kötődő, monumentális képzőművészeti invenciók az elefántcsont-faragók keze nyomán azonban a kifejezőerő helyett inkább illusztratív részletgazdagságot és sematikus megformálást, a kellemes fényű elefántcsont anyagnak köszönhetően a drámaiság helyett inkább lágyságot és derűs összhatást nyertek. A bibliai történetek tartalma a sorozatszerűen gyártott elefántcsont-domborműveken nagymértékben szimplifikálódott és közel került a populáris művészeti médiumok világához.