Tál (kisméretű) - Házgyári konyhaprogram-prototípus

A Házgyári konyhaprogram kísérlete során (1972–1975) voltak olyan szereplők, akik meglátták azt a valódi és komplex piaci-kereskedelmi lehetőséget, amit a program kínált. Jellemzően e szereplők, trösztök és gyárak képviselői, léptek tovább a kiállítási prototípusok szintjénél és álltak elő termékekkel. A Lampart Zománcipari Művek már az 1974. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) pozitívan nyilatkozott a kísérletről, és 1975 után, vagyis a program lezárását követően is a Házgyári konyhaprogram tervezőit alkalmazta konzultánsként. Ásztai Csaba és Soltész György vezetésével olyan lábasok, fazekak, vízforralók és konyhai eszközök születtek, melyek több újítással is bírtak: a lábasokat és fazekakat úgy alakították ki, hogy egymásba rakva beférjenek a konyhaszekrénybe, fedőikre a vízgőz távozását szolgáló rést terveztek, tömör fém vagy műanyag fogóikat könnyen lehetett tisztítani. Egyszínű vagy virágmintákkal díszített változataik azon a felmérési adaton alapultak, hogy a legtöbb háziasszony a főzőedényt közvetlenül az étkezőasztalra helyezve tálal, így azoknak esztétikus megjelenésűeknek is illett lenniük. Talán ezért is kaptak a termékek női neveket a kereskedelmi forgalomban: Alice, Barbara, Cora, Diana.