Díszedény fedéllel - Sötétlila alapon arannyal festett rovarokkal

A hosszúkás, tojásdad alakú vázatest alacsony, hengeres talpon, kis nóduszon áll. A talapzatot körbefogó, domborművesen mintázott, arannyal kirajzolt faágakból négy plasztikus csonk ágazik felfelé, megtámasztva a vázatestet. A szájnyílást kefretelő peremet aranyozott szalagfonat díszíti. Az egész felületet kékeslila tónusú, "szilvaszínű", finom árnyalatkülönbségeket mutató máz borítja. A ragyogó mázon különböző rovarok aranyszínű alakjai helyezkednek el egymás alatti sávokban: a fedélen katicabogár és szárnyas bogár, a váza testén pillangó, hőscincér és apróbb szárnyas rovarok, a talpnál katicabogarak.

A vázát az 1873. évi bécsi világkiállításon vásárolta az Iparművészeti Múzeum, ahol a Minton-gyár nagy sikert aratott termékeinek rendkívül dekoratív, szilvakék színű mázával, amely színes lágyporcelán-mázainak legújabb árnyalatát képviselte.

A váza formája, a díszítőmotívumai és a máztechnikája egyaránt a távol-keleti porcelánok hatásáról tanúskodik. A 18. század első évtizedétől az Európában is gyártott "igazi" porcelánok anyagösszetétele eltért a kínai porcelánokétól. A magasabb kaolintartalom miatt az alaptest kiégetéséhez szükséges, igen magas, 1350 °C körüli hőfokon, (a kobaltkéken kívül) elégnek a színek. Ezért az európai (elsőként Meissenben gyártott) "német", vagy "kemény" típusú porcelánokon csak áttetsző és színtelen mázbevonatot lehetett alkalmazni. A színes dekorációkat a már kész máz felületére festették, és alacsony tűzön (600–860 °C) égették ki.

A kínai típusú, vaskos, vagy lehelet-vékony, fényes, vagy pedig matt, egyszínű, illetve egymásba ömlő, önmagukban is színes mázak előállításának titkait Európa vezető manufaktúrái a 19. század közepétől tárták fel. Különösen a Csien-lung periódus alatt, 1736–1795 között a császári műhelyekben készített, gazdag színvariációk bűvölték el a keramikusokat és a kényes ízlésű, gazdag vásárlóközönséget egyaránt.

A színeket még eltűrő masszaösszetételek és a velük együtt magas tüz hőfokon égethető, anyagukban színes "lágyporcelán" mázak kidolgozása terén a 19. század folyamán élen járt az angliai Minton-gyár, a világkiállításokon versengésre ösztönözve a legjelentősebb francia (Sevres) és német (Berlin) gyárat. Az itt bemutatott díszedény jól példázza a Minton gyár termékeinek magas művészi és technikai színvonalát.

Az ipari fejlődésbe bekapcsolódó Magyarországon Zsolnay Vilmos (1828–1900) – ekkor még kicsiny pécsi műhelyében – az 1873. évi bécsi világkiállítás tapasztalatai nyomán látott hozzá a magas tüzű színes mázak kidolgozásához – többek között –, a Minton-gyári példákat követve.