Díszlótakaró (jancsik) - előlap

A ló szügyét is beborító török lótakaró-típus említésével – törökül jandzsik – a magyar nyelvű forrásokban jancsik, jancsika formában találkozunk a 17. század közepétől a 18. század elejéig. A jancsikok formája, a csatokkal egymáshoz kapcsolható előrészük és két oldallapjuk, valamint díszítményük elrendezése a korabeli török lópáncélokat idézi. A védelmi funkcióját már elvesztő, vastagon párnázott és dúsan díszített jancsikok a magyar főúri reprezentáció részeként fontos szerepet töltöttek be a politikai események, továbbá az esküvők vagy temetések alkalmából rendezett ünnepi felvonulások alkalmával.

Az itt bemutatott jancsik érdekessége, hogy rátétes díszei közül a sarkokban lévő nagyméretű, aranyozott ezüst kagylómotívumok közepén IV. Mehmed török szultán (1648–1687) hitelesítő jegye (tugra) 1058/1648-as évszámmal olvasható. Hasonló, ugyancsak IV. Mehmed tugrájával jelzett darabokat őriz a karlsruhei Badisches Landesmuseum gyűjteménye (ld itt).

Az Esterházy inventáriumok 1685-ben 10 db (2 vörös, 2 meggyszín, 4 kék és 2 szederjes bársonyborítású) ezüst virágokkal vert cafragot 1693-ban 5 db, 1696-ban 9 db jancsikát, végül 1725-ben összesen 22 db jancsikot említenek A szűkszavú leírások miatt egyikükkel sem tudjuk tárgyunkat azonosítani, de minden bizonnyal a 17. század második felében zajló török ellenes háborúk során kerülhetett Esterházy Pál gyűjteményébe.