Díszlótakaró - ún. jancsik
| Leltári szám: | 14928.a-c |
|---|---|
| Készítés ideje: |
17. SZÁZAD KÖZEPE
|
| Készítés helye: | Törökország (Oszmán Birodalom) |
| Anyag: | selyembársony |
|---|---|
| Technika: | arany- és ezüstfonallal mintázott |
| Méretek: |
hosszúság: 114 cm
szélesség: 75 cm
hosszúság: 60 cm
szélesség: 52 cm
|
A három darabból álló lótakaró részei - előlap, két oldallap - csatos végű szövött selyemszalagokkal kapcsolódnak egymáshoz. A vastagon párnázott darabok külső borítása arany- és ezüstfonallal mintázott vörös bársonyszövet (törökül csatma), bélése vörös pamutvászon (egykorú szóhasználattal bagazia, törökül bogaszi). A bársonyborítás lépcsős rombuszokból álló mintája a takaró szabásvonalát követi, azaz formára szövött. Alsó szélét vörös-fehér-ezüst­ fonalas paszomántszalag és sodrott rojt szegi.
A rendszerint három darabból álló török lótakaró-típus (jandzsik) a lópáncélok reprezentatív, ünnepi alkalmakkor használt változata volt. A magyar forrásokban a 17. század közepétől Jancsik, Jancsika változatban említik, leggyakrabban a díszmeneteken felvonultatott vezetéklovak öltözeteként. A hagyomány szerint a lótakaró Bethlen Gáboré volt egykor, azonban sokkal valószínűbb, hogy a tárgy későbbi eredetű.
Irodalom
- Pásztor Emese: Spectacle and Splendour. Ottoman Masterpieces from the Museum of Applied Arts in Budapest. Sharjah Museum of Islamic Civilization, Sharjah, 2016. - Cat. 17
- Szerk.: Mikó Árpád: Jankovich Miklós (1773-1846) gyűjteményei. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2002. - Nr. 192. (Pásztor Emese)
- Pásztor Emese: A Jancsika: egy 17. századi török lótakaró típus. Ars Decorativa, 13. (1993). 1993. - 99-107:101.
- Szerk.: Sabahi Taher: Cavalieri d'Oriente. Coperte de cavallo e da sella dal XVII al XX secolo. Leonardo, Milano, 1992. - Nr. 1.
