Dísznyereg

A faváz jellegzetesen magyar, a ló oldalára felfekvő oldaldeszkákkal. A nyeregszárnyak közepén megjelenő hímzett motívumok: szimmetrikus virágtövet közrefogó, ágaskodó oroszlánok. A hatalmat és erőt megtestesítő oroszlánok a lófelszerelések díszítésében a reneszánsztól kezdve megjelennek, de különösen a 17. században válnak jelentős, szimbolikus díszítőelemmé. A hímzőművészetben az „oroszlános” lófelszerelések egyik teljes épségben fennmaradt példája X. Károly Gusztáv svéd király gyász-lófelszerelése 1660-ból.

A nyeregszárnyak sarkaiban a magyar úrihímzések jellegzetes motívuma, egy-egy szimmetrikus virágtő áll, csúcsán szegfű, a szárán csipkés szélű levél és akantuszvirág váltakozik. A szegélyhímzés rajzát olasz mintakönyvek ihlették, egyik legközelebbi változatát Tozzi 1604-es mintakönyvében lelhetjük fel (Ghirlanda di sei vaghi fiori). A nyeregpárna virágos selyemdamasztja 17. század eleji olasz szövet. A kápák állása leginkább Kemény János erdélyi fejedelem nyergéhez hasonló (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum). A nyereg formája és hímzése alapján tehát magyar munka. A nyereg az inventáriumokban pontosan nem azonosítható.