Leltári szám: 52.2858.1
Készítés ideje:
17. SZÁZAD 2. NEGYEDE
Készítés helye: Törökország (Oszmán Birodalom)
Jelzés: fémvereten: IV. Murad szultán (1623–1640) hitelesítő jegye (ún. tugrra)
Anyag: almandin; bőr; faváz; nyírott láncbársony; selyem; türkiz
Technika: ezüstfonallal hímzett
Méretek:
magasság: 55 cm
hosszúság: 50 cm
szélesség: 50 cm

Kétkápás nyereg, elülső kápája keskeny, hosszú nyakú, kis gombú kápafejben végződik a hátsó kápa alacsonyabb és zömökebb. Ülése keskeny, rövid, kétoldalt vele egybeszabott, téglalap alakú nyeregszárnnyal egészül ki. A nyereg ülése, a kápák belső oldala, valamint a két nyeregszárny bársonyszövettel borított a szárnyak sarkaiban és közepén lent a kápák előtt, továbbá az elülső kápa belső oldalán aranyskófiummal hímzett, leveles-virágos arabeszk mintájú bőrrátétekkel díszített.
A kápát és a nyeregdeszkák kiálló végeit ún. sáslevél és lótuszvirág mintás alapon nagyméretű türkizkövekkel és különböző formájú nefritlapokkal kirakott aranyozott ezüstlemez borítja. A nefritek felületét aranyberakású leveles indákkal kapcsolt, rozetta foglalatú rubinok díszítik.

Elöl, a kápa nyakán nagyméretű, ovális formájú, félhollandi rózsacsiszolású gránátkő alatta törtívű félhold alakú nefritkő volt egykor (ma a kő hiányzik) foglalatának fenekén vésett indás-leveles virágmotívum látható.

A jobb oldali nyeregdeszka hátsó, valamint a bal oldali nyeregdeszka elülső végén IV. Murad szultán (1623-1640) hitelesítő jegye (tugra). A nyereg párdarabja nem ismert, lemezborításának cizellált díszítménye az Esterházy-gyűjtemény 90.6. ltsz. nyergéhez áll legközelebb.

A két nyereg fémborításának díszítménye a fraknói kincstárból származó - ugyancsak IV. Murad tugrájával jelzett - hegyestőrével (ltsz.: E 60.8) közel azonos. Feltételezhető, hogy egykor a nyergek valamelyike és a hegyestőr ugyanazon lófelszereléshez tartozott.

Felépítése és nyeregszárnyainak formája rokonságot mutat a krakkói Wawel-gyűjtemény egyik 17. századi török nyeregével is, melyet a hagyomány szerint Przecław Szembek zsákmányolt 1683-ban Bécsnél (Ld.: Odsiecz wiedenska 1683. Wystawa jubileuszowa w Zamku Królewskim na Wawelu. Red. Antoni Franaszek, Kazimierz Kuczman. Krakow 1990, I.:291.: Nr 521. II.: 331. kép).

A nyeregszárnyak skófiumhímzésű bőrapplikációi a 17. század második felének - végének stílusát képviselik, ezért elképzelhető - bár erre utaló adatok nem ismertek -, hogy a 17. század első harmadában készült nyerget később újraboríttatták.

A nyereg reprezentatív példája a Magyarországon és Erdélyben a 16-17. században főűri körökben használatos török, egykorú szóhasználattal portai nyergeknek, melyek legdrágább változatait arany és ezüst skófiummal hímzett vörösbársony borította, első és hátsó kápáját ékkövekkel kirakott, vésett díszű, aranyozott ezüstlemez fedte. E rendkívül értékes darabokat csak ünnepi alkalmakkor , "pompára" vették elő a kincstárból, hétköznap egyszerűbb, dísztelenebb, ún. "kinnjáró" nyerget használtak.

Irodalom

  • Pásztor Emese: Spectacle and Splendour. Ottoman Masterpieces from the Museum of Applied Arts in Budapest. Sharjah Museum of Islamic Civilization, Sharjah, 2016. - Cat. 20
  • Szerk.: Pásztor Emese: Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 36.
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - textil 44., 46.
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/44.
  • Pásztor Emese: Oszmán-török hímzések az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből (16-19.sz.). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 37.
  • Gombos Károly: Régi keleti hímzések Rodosztól Bokharáig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1981. - Nr. 1.