Dísznyereg

Kétkápás nyereg, elülső kápája keskeny, hosszú nyakú, kis gombú kápafejben végződik a hátsó kápa alacsonyabb és zömökebb. Ülése keskeny, rövid, kétoldalt vele egybeszabott, téglalap alakú nyeregszárnnyal egészül ki. A nyereg ülése, a kápák belső oldala, valamint a két nyeregszárny bársonyszövettel borított a szárnyak sarkaiban és közepén lent a kápák előtt, továbbá az elülső kápa belső oldalán aranyskófiummal hímzett, leveles-virágos arabeszk mintájú bőrrátétekkel díszített.
A kápát és a nyeregdeszkák kiálló végeit ún. sáslevél és lótuszvirág mintás alapon nagyméretű türkizkövekkel és különböző formájú nefritlapokkal kirakott aranyozott ezüstlemez borítja. A nefritek felületét aranyberakású leveles indákkal kapcsolt, rozetta foglalatú rubinok díszítik.

Elöl, a kápa nyakán nagyméretű, ovális formájú, félhollandi rózsacsiszolású gránátkő alatta törtívű félhold alakú nefritkő volt egykor (ma a kő hiányzik) foglalatának fenekén vésett indás-leveles virágmotívum látható.

A jobb oldali nyeregdeszka hátsó, valamint a bal oldali nyeregdeszka elülső végén IV. Murad szultán (1623-1640) hitelesítő jegye (tugra). A nyereg párdarabja nem ismert, lemezborításának cizellált díszítménye az Esterházy-gyűjtemény 90.6. ltsz. nyergéhez áll legközelebb.

A két nyereg fémborításának díszítménye a fraknói kincstárból származó - ugyancsak IV. Murad tugrájával jelzett - hegyestőrével (ltsz.: E 60.8) közel azonos. Feltételezhető, hogy egykor a nyergek valamelyike és a hegyestőr ugyanazon lófelszereléshez tartozott.

Felépítése és nyeregszárnyainak formája rokonságot mutat a krakkói Wawel-gyűjtemény egyik 17. századi török nyeregével is, melyet a hagyomány szerint Przecław Szembek zsákmányolt 1683-ban Bécsnél (Ld.: Odsiecz wiedenska 1683. Wystawa jubileuszowa w Zamku Królewskim na Wawelu. Red. Antoni Franaszek, Kazimierz Kuczman. Krakow 1990, I.:291.: Nr 521. II.: 331. kép).

A nyeregszárnyak skófiumhímzésű bőrapplikációi a 17. század második felének - végének stílusát képviselik, ezért elképzelhető - bár erre utaló adatok nem ismertek -, hogy a 17. század első harmadában készült nyerget később újraboríttatták.

A nyereg reprezentatív példája a Magyarországon és Erdélyben a 16-17. században főűri körökben használatos török, egykorú szóhasználattal portai nyergeknek, melyek legdrágább változatait arany és ezüst skófiummal hímzett vörösbársony borította, első és hátsó kápáját ékkövekkel kirakott, vésett díszű, aranyozott ezüstlemez fedte. E rendkívül értékes darabokat csak ünnepi alkalmakkor , "pompára" vették elő a kincstárból, hétköznap egyszerűbb, dísztelenebb, ún. "kinnjáró" nyerget használtak.