Dísztál - Ádám és Éva a paradicsomkertben

A nagyméretű falitálat feltehetően a házi festődék számára hozták forgalomba, díszítés nélkül. Müller (Molnár) Pál, a budapesti Iparrajziskola tanára festette meg. Özvegye szerint a művész legjelesebb művének tartotta ezt a kerámia festményt.

A kompozíció a lapos, enyhén felhajló peremű tál tükrét foglalja el. Témája Ádám és Éva a paradicsomkertben, a bűnbeesés után. A romantikusan teátrális, de minden részletet gondosan láttató festmény a tettének következményeire rádöbbenő emberpár lelkiállapotát kívánja megjeleníteni. A szimbolikus elemek (a bogáncs között elkúszó kígyó, a kövek közt ömlő forrás, mint a bűn és az élet jelképei), a színpadias fény és színhatások (az égen torlódó sötét viharfelhők, az "égi" fény, mely hátulról megvilágítja a tájat és baljós árnyékot vet a két figura elé) végül az arckifejezések a kor festészetének jellemző elemei, igényes kivitelezésben. A színek sötétek, erőteljesek. Házifestők munkái között technikailag is jó színvonalat képvisel. A tál pereme kereteli a képet: sötétvörös alapon szembeforduló, kettős arany palmet- talevelek, nyolcágú csillag és virágok, részben lila, türkiz zománccal, közepük sárga gyönggyel (volt) díszítve, vörös gyöngyök (nyoma) arany sormintán. A keret eklektikus, keleties pompájú.