Dísztál - rákokkal

Széles peremű, mélyöblű tálforma. Peremén körben aranyozott, majd a legfelső, rézrubin üvegrétegből kimaratott, bordó sáv. A széles perem csaknem felén a felső két - a sárga és a rézrubin - rétegből kimaratott ábrázolás: növényekkel - vadrózsákkal, napraforgókkal, bazsarózsákkal - dúsan borított tájban ágon ülő madarak, szálldosó lepkék, a növényzet ágai között pedig egy kancsó és egy reneszánsz ötvöstárgynak tűnő váza látható. A tál öblét két körbefutó, egy világosabb és egy sötétebb bordó sáv hangsúlyozza, majd egy ugyancsak körbefutó leveles harangvirágsor után, az öböl közepén, sárga szőlőleveleken két pirosasbordó rák.

A tárgy díszítése a 19. század második felének magyar emlékanyagát nézve egyedi, nem festmény-, inkább domborműszerű, a 18. századi tatai, ún. rákos tányérokra emlékeztet, melyek legalábbis ötletadó előképet jelenthettek. A tatai tányérok esetében még nyilvánvaló a palissyi hagyományokra támaszkodó "trompe l'oeil" szándék, a megtévesztő valósághű ábrázolásra való törekvés itt azonban ez már elhalványul, inkább a fokozott dekorativitás jellemző rá. A tál része volt az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott Schreiber-féle kollekciónak.