Dísztál (ún. istoriato tál) - Mercurius, Herse és Aglauros

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében négy olyan istoriato tál található, amelyek mindegyikére Nikolaus Rabenhaupt von Suche (?–1538), Alsó-Ausztria kormányzója és felesége, Genoveva Lamparter, a württembergi kancellár leányának címerét festették. (A sorozat további darabjainak leltári számai: 4406, 4407, 4411.)

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő négy, ezzel a címerrel festett tálon kívül további hat istoriato tálról tudunk, amelyeken ugyanez az összevont címer-pár látható – közülük két darabot Bécsben (Museum für angewandte Kunst), egyet Hamburgban (Museum für Kunst und Gewerbe), egyet a müncheni Pringsheim gyűjteményben, egyet a William A. Clark Collection-ban (Corcoran Gallery of Art, Washington) és egyet a londoni British Múzeumban őriznek (ld. itt).

A Budapesten őrzött négy tál közül kettő az ókori Róma történetének egy-egy nevezetes epizódját ábrázolja, kettőn pedig mitológiai jelenet kapott helyet. A budapesti darabok közül kvalitásával, festése szépségével tűnik ki a Mercuriust és a Kekrops lányokat ábrázoló tál. Az ábrázolása témáját a tál alján olvasható, kékkel festett felirat is megjelöli: Mercurius / et Xerses (sic!).

Mercurius és Herse históriája Ovidius Metamorphosesében, a Battus – Az Irigység című fejezetben olvasható. Eszerint Mercurius Lyceus ligete fölött repülve pillantotta meg Athén első királya, Cecrops szépséges hajadon leányait, Aglaurost, Hersét és Pandrosost, amint Pallasz Athéné szentéjéhez igyekeztek áldozati virág- és gyümölcskosaraikkal, s Mercurius nyomban beleszeretett Hersébe. Ennek a jelenetnek az ábrázolása látható a háttérben balra: a három nővér egy meztelen férfiakt, azaz egy antik istenszobor előtt állva látható, fölöttük Mercurius száll alá az égből.

A képtér közepén a történet folytatását láthatjuk: a szárnyas sisakot és kezében caduceust, kígyós pálcát tartó Mercurius a királyi palota előtt Aglaurossal vált szót, hogy közbenjárását kérje Herse kezének elnyerése érdekében. Aglauros ezt meg is ígéri az istennek, de a féltékeny Pallas Athéné cselszövése nyomán végül megszegi ígéretét, ezért Mercurius márványszoborrá változtatta őt. A jelent fallal körülvett kertben játszódik, jobbra a reneszánsz loggia terében a szépséges, dús hajú Herse pillant kacéran a délceg ifjúra, mellette nővére, Pandrosos ül.

A jelenet ábrázolásához feltehetően a Metamorphoses egy korai illusztrált kiadása szolgált előképül. Így például Ovidius művének egy 1497-ben Velencében megjelent volgare, azaz olasz nyelvű kiadásában (Ovidio methamorphoseos vulgare) a Mercurius és Herse históriáját illusztráló fametszeten a háttérben balra szintén a Pallasz Athéné szobrát körülálló hajadonok láthatók, míg az előtérben Mercurius és Aglauros kettőse helyezkedik el (ld. itt).

A háttérben ábrázolt jelenetnek egy másik olvasata is elképzelhető. A Metamorphoses ugyanezen fejezetében olvasható Battus, az öreg pásztor története. Eszerint egy alkalommal Battus tanúja volt annak, hogy Mercurius egy idegen nyájat hajtott el. Bár Battus megígérte Mercuriusnak, hogy nem árulja el senkinek a tolvajlást, később mégis megszegte szavát, s ezért az isten kővé változtatta őt. A háttérben ábrázolt kőszobor íly módon Aglauros sorsának beteljesedésére is utalhat.

A tál feltehetően a neves urbinói keramikus, Guido Durantino (műk. 1519–1576) műhelyében készült, akinek hasonló, ovidiusi történeteket ábrázoló majolika dísztáljai Európa számos jelentős múzeumában megtalálhatóak, így például a londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményében is (ld. itt).