Dísztál (ún. istoriato tál) - Nero megkínoztatja anyját, Agrippinát

Az itáliai majolikák alkalmi – eljegyzési, házassági, születési – ajándékként kerültek birtokosaikhoz és dekorációként szolgáltak. A színes majolikák egyik jellegzetes díszítménytípusa az istoriato, amely narratív módon mutat be egy, vagy olykor több jelenetet. Az ábrázolt történetek leggyakrabban a klasszikus antikvitás témaköréből kerültek ki, kész kompozíciókat vettek át festőktől, rézmetszőktől.

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében négy olyan istoriato tál található, amelyek mindegyikére Nikolaus Rabenhaupt von Suche (?-1538), Alsó-Ausztria kormányzója és felesége, Genoveva Lamparter, a württembergi kancellár leányának címerét festették. (A sorozat további darabjainak leltári számai: 4407, 4411, 4412.) Ugyancsak az ő kettős címerük látható egy a British Museumban őrzött istoriato tálon is (ld. itt).

Az itt bemutatott tálon Nero császár látható, amint hatalomféltésből kivégezteti anyját, Agrippinát. (vö. Suetonius: De vita XII Caesarum Nero, 34.) A balra álló nőalak minden bizonnyal Poppaea Sabinával, Nero második feleségével azonosítható, aki Tacitus szerint anyja meggyilkolására uszította a császárt. (vö.: Évkönyvek, XIV.1)

Az ábrázolás témáját a tál alján olvasható, kékkel festett felirat is megnevezi: Nero q(ui) fuit mater / exennari (sic!).

A felirat helyes olvasata talán Nero, qui facit matrem eviscerari, azaz "Nero, aki kibeleztette anyját". Jacobus de Voragine Legenda Aurea című hagiográfiai művében, Szent Péter apostol életét ismertetve Nero császár gaztetteit is taglalja. Ezek egyikeként beszámol arról, hogy „Nero tébolyult gonoszságában – amint azt ugyanebben az apokrif történetben találjuk – anyját megölette és feldaraboltatta, hogy lássa: miként hordta őt méhében.” (ford. Grüll Tibor)

A hátborzongató történet leírása Guillaume de Lorris és Jean de Meung 1230 körüli Rózsaregényében is szerepel, s a jelenet ábrázolása rendszerint a mű késő középkori illusztrált kéziratos példányaiban is megtalálható (ld. pl. itt).