Dísztányér - vízben álló lovas ábrázolásával

Kerámia- és üveggyűjtemény

Leltári szám: 69.670.1.1
Alkotó:
Terchi, Antonio / festő
Gyár / műhely: holicsi fajanszmanufaktúra
Készítés ideje:
1766 - 1779 (feltehetően)
Készítés helye: Holics
Jelzés: a tányér alján, mázalatti festéssel: HF
Anyag: fajansz
Technika: máz felett színesen festett; ónmázas
Méretek:
átmérő: 25 cm
magasság: 2,8 cm

Fajansz. Formára korongolt, szárítás után zsengélt, ónmázzal bevont, máz felett ecsettel színesen festett, égetett.

Az első magyar fajanszmanufaktúrát Mária Terézia királynő férje, Lotharingiai Ferenc alapította Holicson 1743-ban. A manufaktúra termékei között jól elkülönül egy főleg tányérokból és tálakból álló csoport. Ezeket különféle mitológiai és allegorikus témákkal, vadász- és zsánerjelenetekkel vagy tájképekkel díszíteték. A típus közvetlen előzményei az itáliai reneszánsz istoriato majolikái, a holicsi tárgyak festésmódja azonban más, a színek sokkal visszafogottabbak, halványabbak.

A holicsi fajanszmanufaktúra történetét elsőként feldolgozó Carl Schirek brünni művészettörténész levéltári források alapján a gyár 1750-ben, itáliai előképek nyomán készült welsches Service-ével azonosította ezeket a darabokat, s a jeleneteket az itáliai Castelliben készült fajanszokkal hozta összefüggésbe. A későbbi kutatások feltételezése szerint ezeket az étkészleteket a holicsi gyárban 1746-tól festőként működő, lotaringiai származású Nicolas Germain fia, ifj. Nicolas Germain készítette, aki egy ideig Castelliben is működött. Olasz kutatók feltételezése szerint ugyanakkor Antonio Terchi, a Sienában működő Bartolomeo Terchi (1691–1766) fia festette ezeket a fajansztárgyakat Holicson 1766-1779 között.

Az itt bemutatott tányéron ábrázolt jelenet előképe Stefano della Bella 1662 körül készült metszete (ld. itt), míg a részletgazdag háttér más invenció.

A két további, azonos díszítésű tányér található az esztergomi Balassa Bálint Múzeum (ltsz.: 62.8.), valamint az Iparművészeti Múzeum letétjeként a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében (ltsz. 54.321. IM ltsz. 2386).

Irodalom

  • Balla Gabriella: Holics, Tata és Buda kerámiaművészete. A Kárpát-medence kerámiaművészete. Novella, Budapest, 2009. - Nr. 124. (analógia)
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - kerámia 24.
  • Szerk.: Mojzer Miklós: Zsánermetamorfózisok. Világi műfajok a közép-európai barokk festészetben. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1993. - Nr. C.175. (Balla Gabriella)
  • Pelizzoni Elena: La maiolica dei Terchi: Una famiglia di vascellari romani nel '700 tra Lazio e Impero austro-ungarico. Firenze, 1982. - p. 25-26.
  • Kiss Ákos: Barokk fajanszművészet Magyarországon. Holics és Tata. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. - 48. (analógia)
  • Az Ernst-Múzeum gyűjteményének aukciója. (Árverési Közlöny, XX.). Postatakarékpénztár Árverési Csarnoka, Budapest, 1939. - Nr. 929.
  • Mihalik Sándor: A holicsi tányérok olasz mintái. Magyar Müvészet, 14. (1938). 1938. - 221-230.
  • Szerk.: Siklóssy László: A magyar kerámika története. Holics, Tata, Stomfa. Szent-György-Czéh, Budapest, 1917. - p. 58-69.
  • Schirek Carl: Die k.k. Majolika-Geschirrfabrik in Holitsch. Materialen zu ihrer Geschichte. Brünn, 1905. - p. 210.