Dísztányér - vízben álló lovas ábrázolásával

Fajansz. Formára korongolt, szárítás után zsengélt, ónmázzal bevont, máz felett ecsettel színesen festett, égetett.

Az első magyar fajanszmanufaktúrát Mária Terézia királynő férje, Lotharingiai Ferenc alapította Holicson 1743-ban. A manufaktúra termékei között jól elkülönül egy főleg tányérokból és tálakból álló csoport. Ezeket különféle mitológiai és allegorikus témákkal, vadász- és zsánerjelenetekkel vagy tájképekkel díszíteték. A típus közvetlen előzményei az itáliai reneszánsz istoriato majolikái, a holicsi tárgyak festésmódja azonban más, a színek sokkal visszafogottabbak, halványabbak.

A holicsi fajanszmanufaktúra történetét elsőként feldolgozó Carl Schirek brünni művészettörténész levéltári források alapján a gyár 1750-ben, itáliai előképek nyomán készült welsches Service-ével azonosította ezeket a darabokat, s a jeleneteket az itáliai Castelliben készült fajanszokkal hozta összefüggésbe. A későbbi kutatások feltételezése szerint ezeket az étkészleteket a holicsi gyárban 1746-tól festőként működő, lotaringiai származású Nicolas Germain fia, ifj. Nicolas Germain készítette, aki egy ideig Castelliben is működött. Olasz kutatók feltételezése szerint ugyanakkor Antonio Terchi, a Sienában működő Bartolomeo Terchi (1691–1766) fia festette ezeket a fajansztárgyakat Holicson 1766-1779 között.

Az itt bemutatott tányéron ábrázolt jelenet előképe Stefano della Bella 1662 körül készült metszete (ld. itt), míg a részletgazdag háttér más invenció.

A két további, azonos díszítésű tányér található az esztergomi Balassa Bálint Múzeum (ltsz.: 62.8.), valamint az Iparművészeti Múzeum letétjeként a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében (ltsz. 54.321. IM ltsz. 2386).