Díszváza

Gabriel Argy-Rousseau a francia üvegművészet kiemelkedő alkotója volt, aki az 1910-es évek közepétől magas színvonalon művelte a Pâte-de-Verre technikát.

Joseph-Gabriel Rousseau néven látta meg a napvilágot. 1902-től az École Céramique de Sevres növendékeként folytatott tanulmányokat. Itt ismerkedett meg a Pâte-de-Verre technikában pionír művész Henri Cross fiával.

A pâte de verre egy üvegművészeti díszítőeljárás, ami a szecesszió idején élte fénykorát. A francia kifejezés jelentése üvegpaszta. Az eljárás során porrá őrölt üveget olvasztanak össze egy hőálló formában, ennek köszönhető az így keletkező üvegtárgy jellegzetes buborékos volta. Már az ókori Egyiptomban is ismert volt az eljárás, ekkor főleg apró amuletteket, valamint gyöngyöket készítettek ily módon. A módszert a 19. században a francia Henri Cross és fia, Jean alkotói tevékenysége élesztette újjá és ismertette meg a szecesszió üvegművészeivel.

Joseph-Gabriel Rousseau 1913-ban feleségül vette a görög származású Marianne Argyriades-t, akinek hatására érdeklődése az antik görög és klasszikus művészet felé fordult. Felesége családja és az ókori Görögország művészeti öröksége iránti tiszteletadásból kezdte el „Argy-Rousseau” szignóval ellátni műveit.

A művész 1914-ben Párizsban szerepelt először kiállításon (Exposition des Artistes Françaises), ami azonnal meghozta számára a kritikusok és a nézőközönség elismerését. 1921-ben társult Gustave Moser-Millot párizsi galériatulajdonossal és létrehozta a „Lés Pâtes de Verres d’ Argy-Rousseau” céget. A körülbelül 50 embert foglakoztató vállalkozás egészen 1929-ig virágzott, ám a nagy gazdasági világválság a luxusterméknek számító pâte-de-verre termékek piacát oly mértékeben beszűkítette, hogy a cég végül 1931-ben megszűnt. Fennállása alatt több mint 300 formaterv került gyártásba: a sokoldalú termékpalettát vázák, lámpák, tálak, ékszerek és kisplasztikák (figurák) alkották – köztük számos mesterművel.