Dombormű - Nagy Sándor átkelése a Granicus folyón

A vörösrézből domborított és cizellált remekmű mozgalmas, sokalakos csatajelenetet ábrázol: Nagy Sándor átkelését a Granicus folyón.

Az i.e. 334. tavaszán lezajlott granciusi csatában mind makedón, mind perzsa részről hatalmas seregek vettek részt. A csatában maga Nagy Sándor is csaknem életét vesztette, megmentését egyik tisztjének, Kleitosznak köszönhette, aki az őt hátba támadó perzsa harcost ellökte, és csákánnyal leütötte.

A granicusi csata témája számos művészt megihletett. A francia barokk mester, Charles Le Brun (1619–1690) a Nagy Sándor életét bemutató kép részeként 1665-ben egy monumentális festményen örökítette meg az ütközetet (ld. itt). Le Brun képciklusa nyomán a párizsi gobelin-manufaktúrában kárpitkat is szőttek az 1670-es években (ld. itt), Jean Audran (1667–1756) pedig később rézmetszetet készített Le Brun Nagy Sándor átkelése a Granicuson című festményéről (ld. itt). Ez a metszet szolgált előképül Szentpétery József domborművéhez. Az előkép-választás arról tanúskodik, hogy Szentpéteri ezzel a munkájával a Napkirály ötvösét, a gyakran ugyancsak Le Brun-kompozíciókat másoló Claude Ballint igyekezett utánozni, s talán túlszárnyalni is.

Szentpétery József képzeletét az 1820-30-as években egyre inkább az általa "história darabok"-nak nevezett törénelmi tárgyú művek foglalkoztatták, melyek megalkotásakor a reneszánsz mesterek örökét szerette volna tovább vinni. Első ilyen munkája az itt bemutatott dombormű. (Később magyar történeti témákat feldolgozó reliefeket is készített, így például 1852-ben a Vitam et sanguinem jelenetét, 1853-ban Buda visszafoglalását.)

A zsúfolt kompozíciójú, sokalakos csatajelenet szereplői, az egymással és a vízárral küzdő lovas harcosokat Szentpétery az előtérben magasan, a háttérben laposabban trébelve formázta meg. A mintául használt grafika három dimenzióban való megjelenítése valóságos bravúr, nemkülönben annak a technikai nehézségnek a leküzdése is, amellyel a könnyen szakadó anyag megmunkálása közben kellett megbirkóznia, hiszen az egymással és a vízárral küzdő lovas harcosok figurái az előtérben helyenként harminc milliméter magasan emelkednek ki az alaplemezből.

Alul a kompozíció címe olvasható: Trajectus Alexandri per Granicum.

Ez alatt két soros vésett kurzív felirat: Josephi Szentpétery Argentifabri Pesthiensis Rima-Szombathino oriundi, ingenii sui facultatem sibi non sufficienter aliis parum cognitam explorare valentis Tentamen / primum, confectum Ao 1830 die 1. Aprilis, curis maximisque difficultatibus defluentibus Aetatis suae 49.

Szentpétery vörösréz domborműve nagy sikert aratott, a mestert a bécsi és a párizsi ötvöscéh is tiszteletbeli tagjává választotta. A domborművet 1830-ban I. Ferenc megvásárolta a bécsi Császári Kincstár számára. 1932-ben a Velencei Egyezmény értelmében a Nemzeti Múzeum, majd 1936-ban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került.