Ebédlőszekrény

Bútorgyűjtemény

Leltári szám: 7149
Alkotó:
Mocsay (Mócsai), József (1871 - 1925 után) / asztalosmester
Toroczkai Wigand, Ede (1869 - 1945) / tervező
Készítés ideje:
1902
Készítés helye: Budapest
Jelzés: nincs
Anyag: cédrusfa berakás; ezüstözött réz veretek; fenyőfa alap (vakfa); rózsafa (paliszander) berakás; rózsafa (paliszander) borítás
Méretek:
magasság: 169 cm
szélesség: 168,5 cm
mélység: 59,5 cm

Toroczkai Wigand Ede korai tervein a francia art nouveau, egyéni "deszkastílusán" az angol-skót krtárs iparművészet eredményeit fedezhetjük fel, egyes tárgyaira azonban a bécsi szecesszió formái hatottak. Ezt mutatja az Iparművészeti Társulat 1902. évi karácsonyi kiállításán bemutatott ebédlőberendezése. (A berendezésről a Karácsonyi kiállításon készült fényképfelvételt ld.: IM Adattár, FLT 4848 - ld. itt). Az együttes karosszékei egyértelműen az Otto Wagner által a bécsi Postatakarékpénztár számára tervezett, hajlított fából készült karosszékek változatai, de a szekrény is a bécsi szecesszió hatását tükrözi.

A viszonylag alacsony, téglatest formájú, sarkain lekerekített szekrény ezüstözött réz lemezzel borított talapzaton áll. Az alsó rész középpontjában nyitott polc, felette két, üvegkazettákkal díszített ajtó, majd két fiók helyezkedik el. Kétoldalt, a szekrénytest oldalán zsanérral rögzített ajtók, melyeket az alsó fiók vonalában körvonalakból szerkesztett ezüst-, rózsafa és cédrusberakás, virágszerű "bazsarózsa" motívumsor díszít. A szekrény felső részének közepén két, egyenként négy üvegkazettával díszített ajtó látható, mellettük két zárt ajtó, melyek szintén derékszögben megtörtek és a szekrénytest oldalán fordulnak

Az egyszerű forma, a drága anyagok használata – paliszander furnér, ezüstberakás, ezüstözött veretek – a bécsi iparművészet hatását tükrözi, de a szekrény formailag beleillik Toroczkai Wigand egyszerűbb, olcsóbb anyagokból készült bútorainak (műteremszekrény, írószekrény tálalók, faliszekrények) sorába is. Az eredeti berendezéshez szögletes asztal – alsó részén szintén ezüstözött lemezekkel borított lábakkal – és gúla alakú állóóra tartozott.

Az Iparművészeti Múzeum a Karácsonyi kiállítás után, 1903-ban vásárolta meg a tálalószekrényt.

Irodalom

  • Somogyi Zsolt: A magyar szecesszió bútorművészete. Corvina Kiadó, Budapest, 2009. - Nr. 58
  • Keserü Katalin: Toroczkai Wigand Ede. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. - 36.
  • Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 99
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fa, bútor 38.
  • Szerk.: Szilágyi András, Horányi Éva: Szecesszió. A 20. század hajnala. (Az európai iparművészet korszakai.). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. - Nr. 9.7 (Lovay Zsuzsanna)
  • szerző: Kiss Éva, Csenkey Éva: Magyar Art Deco. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1985. - Nr. 3.