Éjjeliszekrény

A szecesszió – ha nem is vált uralkodóvá a századforduló enteriőrművészetében – meghatározó eleme lett a nagy- és kispolgári otthonok berendezésének. Az elegáns, gazdag, ismert tervezőkkel dolgoztató megrendelők mellett a szerényebb körülmények között élők is igényelték az új stílusú tárgyakat – így megkezdődött a szecesszió „kispolgárosodása”. Az olcsóbb anyagokat, szerényebb díszítést – elsősorban faragást, vésést – alkalmazó asztalosok igen nagy számban állítottak elő bútorokat, alacsonyabb áron. A tervezők személye általában nem ismert, legtöbb esetben a kivitelező saját elképzeléseit feltételezhetjük a bútorok mögött.

A szecesszió ilyen jellegű bútorainak szép példája az az Iparművészeti Múzeumba került hálószoba-berendezés, melyet Finster Gáspár asztalos és Lorenz Ede „faszobrász” készített. A kivitelezőknek csak a nevét ismerjük. A berendezéshez két ágy, két szekrény, két éjjeliszekrény, mosdószekrény, falióra és karnisok tartoznak. A bemutatott éjjeliszekrény formailag a francia art nouveau tárgyainak szerény magyar változata: a hasábos test nyújtott pogácsalábakon áll, egyajtós-egy fiókos kialakítású. Fedelét márványlap alkotja, felül a francia előképet ismétlő, hullámokkal tagolt, az ágyvégek formáit visszhangzó oromzat kapott helyet. Az ajtón vésett díszítés látható: kacskaringós szárakon stilizált, körbe komponált rózsák, melyek Mackintosh "Glasgow-i rózsáját" idézik, a lechneri formanyelvre fordítva.