Elefántagyar - a Metamorphoses jeleneteivel
| Leltári szám: | E 65.27.1 |
|---|---|
| Alkotó: |
Strauss, Bernhard / műhelye |
| Készítés ideje: |
1687
|
| Készítés helye: | Augsburg |
| Jelzés: | az agyar elkeskenyedő végén elhelyezkedő utolsó reliefmezőn, egy férfialak jobb kezében tartott írásszalagon: BS; HM (?) |
|---|---|
| Anyag: | elefántcsont |
| Technika: | faragott; vésett díszítés |
| Méretek: |
hosszúság: 154 cm
hosszúság: 180 cm
szélesség: 15,5 cm
|
Az impozáns méretű - több mint 1,5 m hosszú - faragott elefántagyar Esterházy Pál megrendelésére készült 1687-ben, abból az alkalomból, hogy elnyerte a Szent Római Birodalom hercege címet. A rangemelés emlékére Augsburgban, a korabeli európai iparművészet legjelentősebb központjában készült faragott elefántagyar mind rendkívül nemes anyagát, mind pedig technikáját tekintve különleges műtárgy, a szó valódi értelmében kuriózum, melyet Esterházy Pál a család fraknói – immár hercegi – kincstárában helyezett el, a gyűjtemény párját ritkító díszeként, pazar Kunstkammerstück gyanánt.
A fraknói kincstár 1725-ben felvett leltára így írja le különleges műtárgyat: Almarium sub Nr. 65-66.: Egy vörös tokban egy igen nagy mesterségessen meczésekkel elaborált Ovidius fabuláit representalo elefánth fogh.
Az agyar felületének frízszerű díszítménye Ovidius Metamorphoses [Átváltozások] című művének 32 jelenetét ábrázolja, az antik diadaloszlopok mintájára spirálisan körbefutó reliefszalagként elrendezve. Az egyes jelenetek ábrázolásához a kor egyik népszerű Metamorphoses-illusztrációsorozatának, Johann Wilhelm Baur 150 lapból álló metszetalbumának (Bécs, 1640) megfelelő lapjai szolgáltak előképül (ld. itt).
|
Jelenetek száma |
Az ábrázolás tárgya |
Az ábrázolás forrása Ovidiusnál |
|
1–2. |
Teremtés |
Met. I. 1–88 |
|
3. |
Aranykor |
Met. I. 89–140 |
|
4. |
Érckor és vaskor |
Met. I. 141–149 |
|
5. |
Jupiter lesújtja a gigászokat |
Met. I. 152–158 |
|
6–7. |
Özönvíz |
Met. I. 292–312 |
|
8. |
Deucalion és Pyrrha |
Met. I. 348–415 |
|
9. |
Apollo legyőzi Pythont, a sárkányt |
Met. I. 432–449 |
|
10. |
Apollo és Daphné |
Met. I. 452–567 |
|
11. |
Minerva bagollyá változtatja Nyctimenét |
Met. II. 569–585 |
|
12. |
Jupiter és Semelé (?) |
Met. III. 287–309 |
|
13. |
Narcisszusz és Echo |
Met. III. 339–510 |
|
14. |
Pentheus, Théba királya visszautasítja Tiresias jövendölését |
Met. III. 511–526 |
|
15–17. |
Pyramus és Thisbe |
Met. IV. 55–163 |
|
18–19. |
Athamas és Ino |
Met. IV. 474–559 |
|
20. |
Perseus és a medúza |
Met. IV. 614–620 |
|
21. |
Perseus és Androméda |
Met. IV. 663 – 5249 |
|
22. |
A múzsák és a Pireidák vetélkedésének előkészületei (?) |
Met. V. 250–268 |
|
23. |
Alpheus és Arethusa (?) |
Met. V. 572–641 |
|
24. |
Apollo és Marsyas |
Met. VI. 382–400 |
|
25. |
Cephalus és Procris |
Met. VII. 668–862 |
|
26. |
Icarus és Daedelus |
Met. VIII. 155–262 |
|
27. |
Erysichton eladja leányát, Metrát |
Met. VIII. 843–848 |
|
28. |
Pygmalion |
Met. X. 243–298 |
|
29. |
Aesacus és Hesperia |
Met. XI. 749–782 |
|
30–31. |
Acis és Galathea |
Met. XIII. 778–788 |
|
32. |
A megvakított Polyphemus |
Met. XIII. 880–885 |
Az összefüggő jelenetsor az agyar vastagabb végétől a világ keletkezését és az "Aranykort" ábrázoló jelenetekkel indul, majd az öldöklő férfialakokkal megjelenített "Vaskor", a Gigászok elpusztítása és a Püthont lenyilazó Apollo következik. A reliefszalagon ábrázolt további történetek közül kettőnek (Püramosz és Thiszbé Heszperia és Aiszakosz) a szeretett kedves halála és a főhős bánatában elkövetett öngyilkossága a központi motívuma, más jelenetek ugyanakkor a házastársak közötti viszályról és a féltékenységről szólnak (Athamasz és Inó Kephalosz és Prokrisz Akisz és Polüphemosz). Az agyar elkeskenyedő végén Esterházy Pál titulusait felsoroló felirat olvasható, fölötte az Aranygyapjas rend láncával övezett Esterházy-címerrel, míg az agyar csúcsán a hercegi korona motívuma kapott helyet.
Feltételezhető, hogy a reliefszalagon ábrázolt ovidiusi fabulák együttese metaforikusan magának Esterházy Pálnak a személyes sorsára és pályafutására utal, s minden bizonnyal a képciklus programját is ő adta meg az augsburgi mestereknek.
A feliratszalag szövege:
CELS[issi]MVS:.S[e]:R[enus] IMP[erialis]
PRINCEPS PAVLVS ESTERHAS DE GALANTHA PERPET[uus]:
COMES IN FRAKNO REGNI HVNG[ari]A PALATINVS
IVDEX CVMANOR[um] AVREI VELLERIS EQVES CO[mi]T[a]TVVM
SOPRON[iensis] PEST PILIS ET SOLD [sic] SUPREM[us] COMES
SAC[rae]:CAES[areis]:REG[iae] […] MA[ies]T[a]TIS INTIMVS
CONSILIAR[ius] CAMER[ae] PART[i]VM REGNI HUNG[ariae]
TRANSDANVBIANAR[um] CONFINIOR[um] Q[ue] ANTEMONTANOR[um]
SVPREM[us] G[ene]RALIS ET PER DICTVM REGNVM
HUNGARIA LOCVMTENENS HOC OPVS F[ieri].F[ecit].
ANNO D[omi]NI:M:DC:LXXX.. [VII.].
1945-ben az elefántagyar súlyosan megsérült, számos kisebb-nagyobb darabra tört, egyes darabjai – a felirat egy része is – véglegesen megsemmisültek. 1965-ben Szvetnik Joachim állította össze és rögzítette egymáshoz az összeillő darabokat.
Irodalom
- Szerk.: Szilágyi András: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - Nr. V.32. (Szilágyi András)
- Szerk.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 131. (Rákossy Anna)
- Szerk.: Szilágyi András: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után. Ars Decorativa, 15. (1995). 1995. - és képek (Szilágyi András)
- Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Helikon Kiadó, Budapest, 1994. - p. 78-79.
- Szerk.: Galavics Géza: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. - p. 492-493. (Héjjné Détári Angéla)
- Katona Imre: A fraknói kincsek II. Soproni Szemle, 28. évfolyam 4. szám. 1974. - kép
- Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy-kincstár elefántagyarán. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei, 10. (1967). 1967. - 59-92.
