Elefántagyar - a Metamorphoses jeleneteivel

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: E 65.27.1
Alkotó:
Strauss, Bernhard / műhelye
Készítés ideje:
1687
Készítés helye: Augsburg
Jelzés: az agyar elkeskenyedő végén elhelyezkedő utolsó
reliefmezőn, egy férfialak jobb kezében tartott
írásszalagon: BS; HM (?)
Anyag: elefántcsont
Technika: faragott; vésett díszítés
Méretek:
hosszúság: 154 cm
hosszúság: 180 cm
szélesség: 15,5 cm

Az impozáns méretű - több mint 1,5 m hosszú - faragott elefántagyar Esterházy Pál megrendelésére készült 1687-ben, abból az alkalomból, hogy elnyerte a Szent Római Birodalom hercege címet. A rangemelés emlékére Augsburgban, a korabeli európai iparművészet legjelentősebb központjában készült faragott elefántagyar mind rendkívül nemes anyagát, mind pedig technikáját tekintve különleges műtárgy, a szó valódi értelmében kuriózum, melyet Esterházy Pál a család fraknói – immár hercegi – kincstárában helyezett el, a gyűjtemény párját ritkító díszeként, pazar Kunstkammerstück gyanánt.

A fraknói kincstár 1725-ben felvett leltára így írja le különleges műtárgyat: Almarium sub Nr. 65-66.: Egy vörös tokban egy igen nagy mesterségessen meczésekkel elaborált Ovidius fabuláit representalo elefánth fogh.

Az agyar felületének frízszerű díszítménye Ovidius Metamorphoses [Átváltozások] című művének 32 jelenetét ábrázolja, az antik diadaloszlopok mintájára spirálisan körbefutó reliefszalagként elrendezve. Az egyes jelenetek ábrázolásához a kor egyik népszerű Metamorphoses-illusztrációsorozatának, Johann Wilhelm Baur 150 lapból álló metszetalbumának (Bécs, 1640) megfelelő lapjai szolgáltak előképül (ld. itt).

Jelenetek száma

Az ábrázolás tárgya

Az ábrázolás forrása Ovidiusnál

1–2.

Teremtés

Met. I. 1–88

3.

Aranykor

Met. I. 89–140

4.

Érckor és vaskor

Met. I. 141–149

5.

Jupiter lesújtja a gigászokat

Met. I. 152–158

6–7.

Özönvíz

Met. I. 292–312

8.

Deucalion és Pyrrha

Met. I. 348–415

9.

Apollo legyőzi Pythont, a sárkányt

Met. I. 432–449

10.

Apollo és Daphné

Met. I. 452–567

11.

Minerva bagollyá változtatja Nyctimenét

Met. II. 569–585

12.

Jupiter és Semelé (?)

Met. III. 287–309

13.

Narcisszusz és Echo

Met. III. 339–510

14.

Pentheus, Théba királya visszautasítja Tiresias jövendölését

Met. III. 511–526

15–17.

Pyramus és Thisbe

Met. IV. 55–163

18–19.

Athamas és Ino

Met. IV. 474–559

20.

Perseus és a medúza

Met. IV. 614–620

21.

Perseus és Androméda

Met. IV. 663 – 5249

22.

A múzsák és a Pireidák vetélkedésének előkészületei (?)

Met. V. 250–268

23.

Alpheus és Arethusa (?)

Met. V. 572–641

24.

Apollo és Marsyas

Met. VI. 382–400

25.

Cephalus és Procris

Met. VII. 668–862

26.

Icarus és Daedelus

Met. VIII. 155–262

27.

Erysichton eladja leányát, Metrát

Met. VIII. 843–848

28.

Pygmalion

Met. X. 243–298

29.

Aesacus és Hesperia

Met. XI. 749–782

30–31.

Acis és Galathea

Met. XIII. 778–788

32.

A megvakított Polyphemus

Met. XIII. 880–885

Az összefüggő jelenetsor az agyar vastagabb végétől a világ keletkezését és az "Aranykort" ábrázoló jelenetekkel indul, majd az öldöklő férfialakokkal megjelenített "Vaskor", a Gigászok elpusztítása és a Püthont lenyilazó Apollo következik. A reliefszalagon ábrázolt további történetek közül kettőnek (Püramosz és Thiszbé Heszperia és Aiszakosz) a szeretett kedves halála és a főhős bánatában elkövetett öngyilkossága a központi motívuma, más jelenetek ugyanakkor a házastársak közötti viszályról és a féltékenységről szólnak (Athamasz és Inó Kephalosz és Prokrisz Akisz és Polüphemosz). Az agyar elkeskenyedő végén Esterházy Pál titulusait felsoroló felirat olvasható, fölötte az Aranygyapjas rend láncával övezett Esterházy-címerrel, míg az agyar csúcsán a hercegi korona motívuma kapott helyet.

Feltételezhető, hogy a reliefszalagon ábrázolt ovidiusi fabulák együttese metaforikusan magának Esterházy Pálnak a személyes sorsára és pályafutására utal, s minden bizonnyal a képciklus programját is ő adta meg az augsburgi mestereknek.

A feliratszalag szövege:

CELS[issi]MVS:.S[e]:R[enus] IMP[erialis]
PRINCEPS PAVLVS ESTERHAS DE GALANTHA PERPET[uus]:
COMES IN FRAKNO REGNI HVNG[ari]A PALATINVS
IVDEX CVMANOR[um] AVREI VELLERIS EQVES CO[mi]T[a]TVVM
SOPRON[iensis] PEST PILIS ET SOLD [sic] SUPREM[us] COMES
SAC[rae]:CAES[areis]:REG[iae] […] MA[ies]T[a]TIS INTIMVS
CONSILIAR[ius] CAMER[ae] PART[i]VM REGNI HUNG[ariae]
TRANSDANVBIANAR[um] CONFINIOR[um] Q[ue] ANTEMONTANOR[um]
SVPREM[us] G[ene]RALIS ET PER DICTVM REGNVM
HUNGARIA LOCVMTENENS HOC OPVS F[ieri].F[ecit].
ANNO D[omi]NI:M:DC:LXXX.. [VII.].

1945-ben az elefántagyar súlyosan megsérült, számos kisebb-nagyobb darabra tört, egyes darabjai – a felirat egy része is – véglegesen megsemmisültek. 1965-ben Szvetnik Joachim állította össze és rögzítette egymáshoz az összeillő darabokat.

Irodalom

  • Szerk.: Szilágyi András: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - Nr. V.32. (Szilágyi András)
  • Szerk.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 131. (Rákossy Anna)
  • Szerk.: Szilágyi András: Esterházy Pál herceg kincstárának gyarapodása 1687 után. Ars Decorativa, 15. (1995). 1995. - és képek (Szilágyi András)
  • Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Helikon Kiadó, Budapest, 1994. - p. 78-79.
  • Szerk.: Galavics Géza: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. - p. 492-493. (Héjjné Détári Angéla)
  • Katona Imre: A fraknói kincsek II. Soproni Szemle, 28. évfolyam 4. szám. 1974. - kép
  • Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy-kincstár elefántagyarán. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei, 10. (1967). 1967. - 59-92.