Emeletes szekrény - ún. Überbauschrank

A kétrészes, emeletes szekrény talapzaton áll. A hasábos alsó rész mellső oldalán két sarok- és egy középlizéna közötti két ajtó fölött kiugró párkány, melyben két, kengyeles vasfogantyújú fiók van. A felső rész kevésbé mély, ezáltal fülkeszerűen rakodórészt képez, ezt díszedények elhelyezésére használhatták. A homlokzat egész felületét elborító faberakás négyszögletes keretelésben, íves fülkében álló, kehely alakú vázákból kihajló virágszálakat, stilizált növényi-, mértani- és építészeti motívumokat mutat, szimmetrikus elrendezésben.

A szekrény a kölni Stadtmuseumban őrzött, a Reck és Kreps családok címerét, valamint az 1599-es évszámot viselő reneszánsz Überbauschrank másolata (ld. itt). Tervezője Josef Storck (1830–1902) építész, a bécsi Kunstgewerbeschule igazgatója és professzora, az 1870–1880-as évek osztrák ipar- és ezen belül bútorművészetének egyik sokat foglalkoztatott irányítója. Az emeletes szekrény előképe a 16. századi Németországban közkedvelt bútortípus volt. A 19. század második felében ezeket a bútorokat Kölnben nagy számban utánozták, hogy az akkor divatossá vált "német reneszánsz" piacát kielégíthessék.

Az eredeti kölni szekrényt August Ortwein publikálta Deutsche Renaissance című művében (Bd. II., Lipcse 1871, Abb. 220.). Az Iparművészeti Múzeum birtokában lévő másolat rajzát Intarsia-Kasten megnevezéssel Josef Storck tette közzé az általa szerkesztett Blätter für Kunstgewerbe 1879. évi VIII. kötetében.