Enteriőrfotó - az Ernst Múzeum Lechner Ödön tervezte előcsarnoka

Lechner Ödön a nemzeti stílus megteremtésére tett törekvései megosztották a korszak kultúrpolitikusait. Bár követői számos magánházat és középületet építettek az általa alkotott díszítőmotívumokat használva, az állami támogatás nem volt egyértelmű. Lechner 1906-ban a Művészet című folyóiratban közreadta a Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz című írását, mégis fokozatosan háttérbe szorult, és megrendelések nélkül maradt.

A műgyűjtő Ernst Lajos Fodor Gyula építészt bízta meg új bérházának és múzeumának megtervezésével. Ernst a Japán Kávéházban egy asztaltársasághoz tartozott Lechnerrel, így az előcsarnok és lépcsőház belső kialakítására őt kérte fel.

A padok kőből készültek, Lechner különböző színű márványból alakította ki azokat. A Postatakarékpénztárnál alkalmazott szertelen formák lecsendesedését láthatjuk itt. A karfákat téglatest alakú talapzatok helyettesítik, ezek szobrok, virágok elhelyezésére alkalmasak. Az oszlopok a falon hullámos elemhez kapcsolódnak, hátul félköríves kapaszkodót alakítottak ki. A „háttámla” sötét kerete hullámzó vonallal zárul, és két ívvel három mezőre osztott – a forma Lechner épületeinek téglasorral hang súlyozott ablakaira emlékeztet. Az ülőlap egyenes, szürke, a lábazat szintén a sötét- világos márvány ellentétét hangsúlyozza. A lépcsőfordulóba helyezett pad támlája virágszerűen bomlik ki a központi oszlop körül.

Lechner Ödönt több, a korszakkal foglalkozó kutató a 20. század második felében népszerűvé váló organikus építészet előfutárának tartja. Az Ernst Múzeum padjai – melyek a kemény és rideg anyag ellenére könnyedek – alátámasztják ezt a nézetet.