Épületfotó - a Walkó-ház (Budapest, Aulich utca 3.) főhomlokzata

Ha a homlokzatot közelebbről is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy érdekes program olvasható ki a kompozícióból. A földszinten kapnak helyet a vízi világ élőlényei: a béka formájú konzolok a szitakötőket szemlélik, mellettük vízi liliomok kúsznak fel az erkélyre. Az emeleti falnyílásokat megtörő ablakok keretezésében a hazai élővilág szimbolikus jelentésű növény és állatfigurái foglalnak helyet: fenyőágak között megbújó madár enni ad fiókáinak, míg feljebb bagoly és gyík jelenik meg, melyek a sötétség és világosság ellentétpárjaiként értelmezhetőek. A kígyóval küzdő férfialak és a fagyöngy násfás leány a sötétség legyőzésének küzdelmét és reményét fejezik ki. A legfelső emeleten tölgyfaágak közül mókusok tűnnek elő, akik termékenységszimbólumok, míg a koronázópárkány babérágai az isteni szféra megtestesítői.

Így az épület, mint egy világfa értelmezhető, összetett ikonográfiai programjával és kivételes műgonddal elkészített elemei miatt méltán szerzett hírnevet az építésznek és a díszítmények kivitelezőjének, a kor egyik legtehetségesebb hazai épületszobrászának, Maróti Gézának. A bérház színes csempéből készült oromzati díszét szintén ő tervezte, melynek központi alakja egy piros ruhás női alak, aki nem más, mint Éva, amint az almát éppen leszakítja a Teremtés fájáról.

(Szerző: Baldavári Eszter)