Épületfotó - az Iparművészeti Múzeum Üllői úti homlokzata

Radisics Jenő (1856–1917), az Iparművészeti Múzeum igazgatója egy 1896-os írásában így méltatta az Iparművészeti Múzeum és Iskola az évben felépült Üllői úti épületét:

A Múzeum életének legfontosabb mozzanata – megalapításától eltekintve – Csáky Albin gróf, egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon elhatározása, hogy az intézetnek új, minden igénynek megfelelő épületet emel, s abban helyezi el az Iparművészeti Iskolát is. Az új palota építésével a kormány a tervekre meghirdetett pályázat alapján Lechner Ödön és Pártos Gyula műépítőket bízta meg. Az ország e bizonyára épp oly díszes, mint érdekes építészeti emléke a jövő év őszén fog rendeltetésének átadatni. Beosztása számot vet a két intézet sokféle céljával architektonikus kiképzése pedig kifejezésre juttatja a múzeum és az iskola azon törekvését: legyen magyaros a mi modern művészetünk, vegye kiindulási pontul sajátos művészetünk múltját és tegyen bizonyságot ez az épület egyúttal arról, hogy magyar iparág is lehet egy új iránynak kiindulási pontja, mikor minden kelléke megvan ahhoz, hogy hódítson, csak adjunk kellő tért, hogy érvényesülhessen. A homlokzat Wlassics Gyula miniszter nagylelkű elhatározása folytán égetett agyaglemezekkel, mázas téglákkal s zománcos lapokkal lesz burkolva. Ezzel kettőt hangsúlyoz az architektúra: hangsúlyozza az anyagot, melynek ily irányú használata minálunk még szokatlan, s a színt, mely hazánk modern építészetében eddig szintén, úgyszólván, alig szerepel. Az anyag formai kiképzése és színezése a magyar szellemet fogja visszatükrözni. Az Iparművészeti Iskolának a Múzeummal leendő kapcsolata pedig a művészeti ipar felé törekvő egyének kiképzésénél van hivatva szerepet játszani azáltal, hogy a múzeumi gyűjtemények nemesítő hatásának közvetlen befolyása alatt nevelkednek.

(Radisics Jenő: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. In: Magyar műkincsek. I. Budapest 1896, 76–77.)