Ereklyetartó láda

A – nyilvánvalóan ereklyetartónak szánt – ládika a kölni „kincs-építőszekrények" sorozatszerű előállításán fáradozó csontfaragó műhelyek egyik tipikus terméke. Faragványainak alacsony kvalitása, a figurák szkematikus jellege, az ikonográfia és a feliratok zavarossága azt a gyanút is felkeltette (Prékopa Ágnes véleményét idézi: Miller), hogy 19. századi hamisítvány. Hasonló, gyenge színvonalú darabok azonban, amelyek a 12. század második felében igen produktív kölni műhely termékeinek minden tekintetben silányabb utánzataiként foghatók fel, egész csoportot alkotnak (a Brummer-gyűjteményből való, New York-i árverésen, továbbá töredékek londoni árverésen). Eredeti darabra utalnak a ládika technikai részletei is: a faszerkezetet rá külön-külön felszegezett csont borítólemezek fedik be ugyancsak régi a (hiányosan megmaradt) zár, a fedél öntött, aranyozott réz sarokpántjai s a fenék egyenlő körzőnyílással bekarcolt, hatágú csillagok két sorával díszített, Braunfirniß technikájú rézlemeze. Újabb kiegészítés a fedél fogantyúja, hiányoznak a lábak.

A díszítés rendszerének legteljesebb változata a fedélen látható: alul és kétoldalt hullámvonalas, váltakozó, ujjasán tagolt levelekkel díszített lécekkel keretelve, hat árkádos fülkét alkotó keretekkel ezekben viszonylag nyúlánk, jobbjukat emelő, bal kezükben írásszalagot emelő, frontális figurák állnak. A hosszoldalakat kétfelől az indamotívumos lécek szegélyezik lent szabálytalanul rovátkolt sávval, fent három oldalon névfeliratokkal ellátott lécek alkotnak a beállított pilaszterekkel egyenes zárású Rilkéket a nyomott arányú figurák számára a hátoldalon a feliratos sáv helyett zölddel festett, félkörök sorával díszített ornamentális léc található.

A figurastílus a kölni 12. századi "szigorú stílus" (illetve a korai gótikus oszlopszobrok első stílusának) végsőkig szkematizált, bekarcolásokra redukált változata.

A fedél alakjai (az árkádok, illetve az írásszalagok feliratai szerint): "[S] PETRE - +SPAVLVS+ / PAVLVS - TEFANVS+ / LACOBVS - +FELIPVS / TEFANVS - AMEADRAS / FELIPVS - ADEXTRIS / IOANVS - +TEFANVS".
A homlokoldalon: balra "PETRVS + PAVLVS" , jobbra: "IACOBVS + FELIPVS" az írásszalagokon: "MACEVS / PEPIN+ / (üres)": írásszalag helyett: könyv, illetve: "MARCI / MILEME / AVEMA".

Baloldalt: "IOANVS + MACEVS" , az írásszalagokon: "DOVCOV S / MACEVS / PEPIN" , jobboldalt: "TEFANVS + IERMANV" , az írásszalagokon: "PETRE / MACEVS / AVIONI".

A hátoldalon, az írásszalagokon: "AMEN / AMORE / +AVEN / AMEN / SIMON / +IOAN".

E feliratok elárulják ugyan a programalkotás és a megnevezés ambícióját, a törekvésen túl azonban az átgondoltságról nem győznek meg, sőt, még a kivitelező írni tudásáról sem. A ládikát Jankovich a műkereskedelemből mint becses, Saint-Denis-ből való ereklyetartót szerezte: nyilvánvalóan a francia forradalom utáni időben tipikus eredetmesét és értelmezést fogadott el. "Pepin" ugyan kétszer is szerepel a feliratok között, a többi francia király neve azonban nem (vö. azonban a gótikus bélletszobrok e korban gyakori – s pl. Saint-Denis-ben is ledöntésükhöz vezető - azonosítását történeti alakokkal Montfaucon nyomán) egyedül a "iermanu" lehetne Szent Germanus. Nem kevésbé alaptalan a háromszori "tefanvs" alapján Bocktól javasolt, Gerevich által hálásan fogadott, és őt a jáki apostolfigurákkal való egyezések megállapításának kockáztatására indító magyarországi eredet-feltevés.