Falicsempe - fríz

Kerámia- és üveggyűjtemény

Leltári szám: 1182
Készítés ideje:
1300 KÖRÜL
Készítés helye: Közép-Irán (Perzsa Birodalom); Kashan (Kásán)
Anyag: égetett agyag
Technika: rézlüszterrel festett
Méretek:
hosszúság: 26 cm
szélesség: 27 cm

Szürke cserepű (?), domborműves, átlátszatlan fehér máz felett kobaltkék és rézszín lüszter festéssel.

A csempelap felső mezejében ritmikusan ismétlôdô, páros palmettafríz látható, lüszter festésű háttérrel, alatta vékony, ugyancsak lüszterrel festett szegéllyel. A középső sáv domborított, kobaltkék feliratának hátterében aranylüszter fényű arabeszkspirálok. Legalul lüszterrel festett mintás, fehér keret.

A csempe az ilkhánida kori (1256–1340) perzsa épületdíszítô plasztika leglátványosabb típusába tartozik, amelyben a kompozíciót több tucat hasonló tábla és azok kiegészítô elemei alkotják.

A budapesti darabbal azonos méretű és díszítésű frízelemeket őriz a párizsi Musée des Arts Décoratifs (ltsz. 28001 A/B, 2 darab), a kairói Iszlám Művészeti Múzeum (ltsz. 312, 1 darab), és a San Simeon-i (Kalifornia) Hearst-gyűjtemény (3 darab).

A hétből öt darabon az ún. basmala-formula, illetve a Korán III. szúrájának 190. és 192. verse vonul végig, amelynek a csempéken olvasható szövegrészletei megtalálhatók a II. szúra 163., 164. és 270. versében is.

A budapesti és az egyik párizsi elem nyilvánvalóan összetartozik az öt darabbal, de epigráfiailag sem a II., sem a III. szúrában nem helyezhetők el. A szétszóródott táblák közül több is Friedrich Spitzer párizsi gyűjteményéből származhat.

Irodalom

  • Szerk.: Balla Gabriella: Beatrix hozománya. Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2008. - Nr. 1.7. (Szántó Iván)